Seite - 107 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

Kedvesebb képet, mint a milyet innen látunk, képzelni is alig lehet. Keletre tőlünk a Visztula mosta sziklás dombon a Wawel királyi várkastély áll, melynek lábánál a sok toronynyal, ódon templomokkal, szép palotákkal és vöröses bástyafalakkal díszes és érdekes város fürdik a nap fényében. A kertek, rétek és szántóföldek üde zöldjéből folyók és patakok öntözte nyájas falvak mosolyognak felénk. Délen a Beszkid kék látieza húzódik, mely mögött a fönséges Tátra zárja el hólepte gránit ormaival az egész képet. Porphyrbánya Mi^nkinia mellett. (Dyas-képződmény.) A festői viseletű, dolgos és szép alkatú lakosság vidám dalai hangzanak fel hozzánk a völgyből. S igazat adunk a négyszögletes sipkáját hetykén félre, a bal fülére csapva viselő legénynek, a ki ott alant azt énekli, hogy: „A mint csak egy Isten és egy Istenanyja van az égben, úgy a krakói vidéknek sincsen párja az egész földkerekségen.14 A Kosciuszko-domb tetejéről (333 méter a tengerszín fölött) a krakói nagyherczcgség tetemes részét át lehet tekinteni s innen is könnyen meg- látni, hogy a vidék domborzati alakulata nem valami nagy ellentétekben hullámzik. A legmélyebb pont, a Visztulának Niepolomicénél való szintje, 14*