Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

112 emberének lakó helyeiül szolgáltak. E barlangoknak a fenekét agyagülepedés födte, melynek rétegeit a beáramlott víz rakta le. A legalsó s egyúttal leg- régibb réteg közönségesen az úgy nevezett mammut- vagy diluvialis agyag- réteg, sárgás színű lerakodás, melyben a megelőző, úgy nevezett özönvízi földtani korszakban keletkezett és azon idő állatvilágának (a mammutnak, szarv- orrúnak, jávorgímnek, jegesmedvének, ritkábban bölénynek és más efféléknek) nagy számú maradványai rejlenek. A felsőbb rétegek, kezdve a következőn, a mely agyagszerű feketés földből áll, s a melyben a máig élő állatvilág legrégibb maradványai találhatók, már a legújabb földtani korszaknak, az alluviumnak jellegével bírnak és föl a fölszín felé fokozatosan fiatalabbak. Régibb k'òkor . A Krakó környékén levő, átkutatott barlangok nagy részéoek legalsó, legrégibb özönvízi rétegében az embernek nincsen nyoma; csak a krakói hegylánczolat legéjszakibb részén az ojcówi hegyszakadék mellett, meg ennek folytatásában és elágazásaiban levő néhány barlangnak diluviális rétegében akadtak a kor állatvilágának maradványaival együtt emberi tevékenység emlékeire is. Ilyen nyomokra talált Zawisza János az úgy nevezett mammut-barlangban és főképen Ossowski G. a Maszycka-barlangban. Az emberi munkásságnak ezek az emlékei, melyek a barlangfenéknek említett legalsóbb rétegében találhatók, mind csupa kőből, csontokból és szaruból való szerszámok. Láthatunk itten különféle alakú nagy kova-késeket, úgy nevezett vakaró késeket is, melyekkel alkalmasint az állatbőröket tisztí- tották le; továbbá néhány kis, valószínűen a csonttárgyak kimunkálására használt kova-eszközt. Csonteszközöket nagy számmal találtak; mindannyi a kihalt özönvízi állatok csontjaiból van igen gondosan kikészítve. Ezeket részint vadászatra és fegyverül használták, mint lándzsa- és gerely hegyeket, részint szerszámokúi szolgálhattak, mint árak, lapiczkák és más effélék. Ezeket a csont készítményeket közönségesen karczolt vonaldíszítés ékesíti. Jóllehet az özönvíz korszak emberének imént említett nyomai kétség- kívül hitelesek, mégis sokkal gyérebbek, hogysem belőlük ezeknek a legrégibb lakosoknak életéről teljes képet nyerhetnénk. Csak ha ezeket az emlékeket az Európa más vidékein találtakkal, kiváltképen a szomszédos Morvaország diluviális emberének nagy számú nyomaival összehasonlítjuk, lehetséges bizonyos következtetésekre jutnunk. Ezek alapján föltehetjük, hogy az az özönvízi korszaki ember, kinek nyomaira a Krakótól éjszakra fekvő hegy- lánczolatnak néhány barlangjában találtak, ennek a korszaknak utolsó, vagyis már a kővetkező korszakhoz átmenetül szolgált idejében élt, tehát akkor,