Seite - 117 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

117 Az imént leirottaktól főkép abban különböznek, hogy a guggoló helyzetű halottat nem a puszta földbe temették, hanem egy, a földbe természetes kőlapokból rakott kőládába és a sírt nagy kőlappal födték be. A kőláda-sírok t csontvázaival közönséges alakú kőeszközöket, olykor (Uwislában) szarvas- agancsból való fokosbaltákat, borostyánkő-korongokat és világos, tiszta agyagból korsó formára ügyesen készített s gyöngén égetett jellegzetes edé- nyeket találtak. Ezek az edények sajátságos, halpénz formájú díszítésűek, a mely háromszögletű csoportokban fut lefelé az edény nyakáról és fehér anyaggal van betöltve. Uwislában és Czarnokoncéban a csontvázak csípőin még lapos, vonal-díszítésekkel borított csont ékességekre is leltek, a melyek bőr-öveken csattokúl szolgálhattak. Az Uwislában és Rakówkatban föltárt két sírban három- három csontvázat találtak a kőládába olykép temetve, hogy kettő, a mely hosszas koponya fajú, mindig a kurta koponyájú harmadiknak lábánál feküdt és csontjaik úgy össze voltak zsúfolva, hogy lehetetlen volt azokat másképen, mint a húsnak eltávolítása után a sírba fektetni. Hasonlót tapasztaltak Franczia- országban is sok, ebbe a korszakba tartozó sírnál, a mi a franczia régészeket arra indította, hogy itt valami sajátságos temetkezési szertartást gyanítsanak. A neolith korszakbeli síroknak másik, viszonylagosan újabb csoportját a hamvasztott vagy urna-sírok teszik. Krakó környékén, továbbá a Visztulához közel eső kerületekben, igy a chrzanówi, bochniai, brzeskoi, dabrowai, stb. kerületben, neolith korszakbeli hamvasztott síroknak számos nyomára akadunk. A holt testnek külön erre a czélra rendelt helyen történt elégetése után az összetördelt csontokat és hamut agyag urnába gyűjtötték és a földbe ásták. Az edény nagysága az eltemetésre szánt hamvak mennyiségétől függött. Az urna mellé a sírba rendszerint fazekat, kupát, tálat s ezekhez hasonló alakú edényeket állítottak, melyeket alkalmasint ételekkel töltöttek meg. A csontokat tartalmazó urnát gyakran tálszerű edény nyel födték be. Az agyagba sokszor homok és gránit-szemeket kevertek, bizonyára azzal a szándékkal, hogy ezáltal az edényeket keményebbekké és tartósabbakká tegyék. Kőszerszámokat és ékességeket, a melyek nagyon is költségesek voltak, ilyen sírokban csak ritkán találhatunk. A San folyótól kezdve, mely az eddigi őskori ásatásokból következtetve a történelem előtti korban mintegy néprajzi határ volt, Galiczia egész keleti felében magas földhalmokat, úgy nevezett kurgánokat találunk. Ezek azonban nem mind sírok ; némelyek hamuból, edénycserepekkel és konyhahulladékokkal kevert kemény agyagrétegekből állanak. A mennyire az eddigi kutatásokból