Seite - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

118 kideríthető, a kurgánok legnagyobb része későbbi őstörténelmi korszakok sírjait rejti. Neolith-korszakbeli kurgánok, úgy látszik, csak kis számmal vannak, és pedig kiváltképen a Przemysl és Lemberg közötti vidéken. Az országnak legkeletibb részén, a Bug és Strypa folyótól kezdve található kurgánok csaknem mind a legújabb őstörténelmi korszakhoz tartoznak. Galiczia leg- keletibb részének déli felében 2 2 községben találunk neolith-korszakbeli tele- pítvények kiterjedt urnatemetőinek nyomaira, melyekben jellegzetes, festett, tiszta agyagból kézben formált és nagyon erősen kiégetett edények vannak. Az a temetkezési szertartás, melylyel az urna-temetőkbe temetkező nép halottait elföldelte, nagyon sajátságos lehetett, mert a sírnak fő edényében, vagyis a közepén álló nagy urnában mindig csak egy kis csontdarabot találnak, a mely a holttestnek alapos elégetése után maradt s alkalmasint pusztán jelképes eltemetésre szolgált. Az első tudósítások, a melyekből a régiségek ezen nemének régészeti jellegét körülményesebben megítélhetjük, Ossowski G.-től származnak, a ki nem rég a wasylkowcei és bilczei urna-temetőket, továbbá a bilczei nagy barlanglakást tudományosan kikutatta. A bilczei Werteba-barlangban eszközölt vizsgálódásai azt igazolták, hogy a barlangot ugyanaz a nép lakta, a melytől a festett edényeket rejtő urna-temető is származik. Ezért a bilczei Werteba- barlangnak és fönmaradt emlékeinek nagy a tudományos becsök, tekintve, hogy ez emlékek csaknem érintetlen állapotban maradtak meg, mert a fő bejárat évszázak óta el volt torlaszolva. Ez valószínűleg természeti erők hatásának a következménye, még abban az időben, mikor e nagy barlangot eredeti lakosai lakták, a kiket valamely természeti esemény oda zárt, onnan többé nem menekülhettek és Pompeji lakosaihoz hasonlóan éhen halhattak. Erre mutat a különféle nemű és korú emberi csontvázak nagy száma, a melyeket ennek a rengeteg barlangnak hosszú és görbe folyosóin találtak sajátlagos festett edényekkel, kőből, csontokból vagy agancsból készült külön- féle eszközök és szerszámok tömegével együtt. (Lásd az ábrát a 119. lapon.) Találtak itt, a mi a legfontosabb, agyagból formált szobrocskákat is, melyek meztelen emberi, nagyobbrészt női alakokat ábrázolnak. Ezen apró szobrok kidolgozása durva és esetlen. Mindkét lábuk rendszerint egyetlen dúczban van egyesítve; a kezeiket két, oldalvást fölfelé nyúló pálczácska jelképezi; lapos kerek, korongalakú fejökön vékonyan kihúzott, elálló orr van; a szemeiket két lyuk jelzi. Az egyik alak nyakán nyakbavetőhöz (collier) hasonló díszítést látunk. A Werteba-barlangban talált csontvázak mind hosszúfejűek.