Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

126 a Dnieszter melletti Petrytówban, egy háromszorosan összehajlított vas kardot, mint a hogy a kardot akkor temetkezéseknél a hamvvederbe tenni szokásos volt, továbbá egy lándzsahegyet, egy pár jellegzetes tipusú tövises sarkantyút, melynek egyik kávája hosszabb. A sarkantyú ennek az időnek a találmánya levén, ekkor tűnik föl először. A Kolomea melletti Kamionka wielkában La Tène-kori urna-sírt fedeztek föl, a melyben összehajlított vas kard, lándzsa- hegy, kés és sarkantyúk voltak. Az urnát jellemző csücskös vas pajzsdudor (umbo) födte be, a mely egykor a fapajzs közepén volt a kézmarkolat oltalmára alkalmazva. A Dnieszter-menti Horodnicában, a hol csaknem minden korszak- ból került elő őstörténeti régiség, szép La Tène-kori készítményeket is találtak, nevezetesen egy bronzból való torquest vagy nyakpereczet, egy nagy tipikus ruhatűt, az úgy nevezett jellegzetesen visszahajlított lábú bronz fibulát, továbbá egy kis bronz pajzsdudort, sarkantyúkat és díszítő tűt, melynek fején a korszakot jellemző, egyenlő szárú keresztformájú áttört ékesség van. A Trembowla melletti Zielenczében egész gyűjteményére leltek a kék, zsinór- szerűen csavart üveg karpereczeknek, a melyek a La Tène-korszakban nagyon szokásosak voltak és azokon a vidékeken még a következő, űgy nevezett római korban is fenmaradtak. Keleti Galiczia különféle helyein továbbá kelta pénzek is kerültek elő, melyek csaknem kivétel nélkül I. Fülöp macedón király érmeinek barbár utánzatai. A La Téne-korszak régiségei és a galicziai föld kelta művelődésének emlékei közé tartozik talán az a híres, dús, de — sajnos — mostanig tudomá- nyosan nem ismertetett aranykincs is (a lembergi Dzieduszycki-féle múzeum- ban), a melyet a Dnieszterhez közel fekvő Michaików melletti egyik patak partjának csuszamlása alkalmával 1878-ban találtak. Ez az aranylelet számos tárgyból áll, melyeket két csoportra oszthatunk. A nagyobb csoport, melyhez a tárgyak legtöbbje tartozik, a La Tène-kori műveltség és stil sajátos ismertető jeleit mutatja, de nem azt a stilt, a mely Közép-Európában vagy Galliában szokásos volt, hanem annak különös vidéki vagy helyi faját, a mely Pannoniában, a Duna közelében a hallstatti művelődésnek és az ahhoz rokon etrusk, vagy helyesebben mondva- éjszak-itáliai művelődésnek ottan még élő hagyományai között fejlődött ki. A michalkówi aranykincsnek ebbe a csoportjába tartozik mindenekelőtt négy ruhatű, melyek a vitorlaszerű tűhegytokkal ellátott, úgy nevezett ívkapcsok fajtájából valók. A 12 —13 centiméter átmérőjű két nagyobbiknak az ívezetét szögletes, üres aranygyön- gyök díszítik. Ezek a tűk nagyon hasonlítanak a Budapest vidékén, Fokorú-