Seite - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

131 létesűléséhez a Balti-tenger partjairól magukkal hozott belföldi germán elemeken és római művelődésen kivűl szkitha-görög és más éjszaki, úgy nevezett altai-uráli, továbbá pannon-római minták is közrehatottak. A germán népek vándorlásai következtében ez a stil elterjedt Közép- és Nyugat-Euró- pában és a különböző országokban való további fejlődésében újabb alfajokat alkotott, melyeket meroving, ír, avar, stb. stil néven ismerünk. A Fekete-tenger partján, Besszarábiában, Bukovinában és Magyarország éjszaki részén sok effajta emlékre találtak ennek a népmozgalomnak korai éveiből is. Föl kell tehát tennünk, hogy Galiczia területén is, kivált keleti részén, a melyen a keresztény idő első évezerének első felében annyi nép vonúlt át, máig nem egy értékes arany kincsnek kellett a föld ölében fön- maradnia. Valóságban erről az egész korszakról Galicziában csak két emléket jegyezhetünk föl. Az egyik egy arany gyűrű (ábrája a 136-ik lapon, alúl balra); ezt a Dnieszter melletti Michalków közelében, Uscie biskupie falu mellett találták; borsónagyságú üres golyócskákból alkotott három oldalú piramis formájú feje van, mi a Kr. utáni IV. és V. század éjszakmagyarországi arany készítményeit jellegzetesen megkülönbözteti. A másik egy nagy ezüst nyak- perecz (torques), szintén háromszögekbe csoportosított golyócskákból álló ékességgel, a melyet a czortkowi járásban, Zalesieben találtak. (A bécsi cs. kir. udvari múzeum tulajdona; képét lásd a 136-ik lapon, középen, alúl.) Ügy nevezett tiszta szláv kor . Az avaroknak a VI. század közepén Magyarországba történt bevonúlása után Galicziában a népvándorlási kor véget ért, s ezt az utolsó őstörténeti kor, az úgy nevezett tiszta szláv kor követte, a melyben az itt megtelepült szláv népek önállóan fejlődtek tovább a kereszténység megalapításáig és a történetbe való belépésükig. Ebből az időből Galicziában is, mint más szláv országokban, főleg kétféle emlék maradt fönn : a megerősített, sánczokkal kerített helyek, úgy nevezett földvárak és a sírok. A neolith-korszak óta is alapítottak ugyan már erősségeket olyképen, hogy a természetüknél fogva megközelíthetetlen, kivált magaslatokon és mocsarak közepette levő helyeket ellenséges támadások ellen mesterségesen hányt sánczokkal vették körül; mindazáltal az ilyen földvárak legnagyobb része, a melyeknek nyomaira szláv országok területén találunk, csak a nép- vándorlás korát követő utolsó őstörténeti korszakban keletkezett. Ebben a korszakban a fazekas-korongon készült agyagműveknek a szláv népeknél is különös és jellegzetes tipusa fejlődött ki, melyet a régészek földvár-tipusnak neveznek. Ezeknek a rend szerint nagyon kurta nyakú és 17*