Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

138 de már a XI. század elején jelentékeny hatalomnak mutatkozik. Annyi bizonyosnak látszik, hogy keletkezését a Piasztok harczias szellemének köszöni, kik rá kényszerítették a lengyel uralmat a szomszéd törzsekre. Egy egykorú adat szerint Mieszkó olyan kiséret fölött parancsolt, mely 3.000 harczosból állt és a herczeg költségén élt. Ez a kiséret, úgy látszik, egyik sajátosságát tette a Piasztok birodalmának; bizonyára ez volt kútfeje annak az erőnek, mely a szomszéd törzseket a lengyelek hatalma alá hajtotta és a Piasztokat képesekké tette, hogy az országban szigorú kormányzást folytassanak, kifelé pedig biztosítsák a fiatal állam fönnállását a szomszéd hatalmakkal való küzdelmekben. Külön törzsterűlet volt a Felső-Visztula melléki föld, mely éjszakon a Pilicza folyóig, délre meg a Kárpátok aljáig terjedt. A „chrobát" név, melylyel e törzset illetik, félreértésen alapúihat ugyan, mint legújabban állították; de mindenesetre külön, még pedig igen erős egyéniségű lechita törzs volt, mely e terűletet lakta. Fő helye Krakó volt. Krakóhoz olyan mondakör fűződik, melyet csak zavaros hagyományból ismerünk. A törté- nelem számára alig értékesíthető e mondákból valami. A vitéz Krakusnak, ki az ország rémét, a Wawel-hegy egyik barlangjában rejtőző sárkányt meg- ölte, és Vandának, a szűzies királynénak, ki a Visztula habjaiban kereste halálát, hogy egy német fejedelem udvarlásaitól meneküljön, két sírhalom van szentelve, mely mint a pogány őskor tiszteletre méltó tanúsága, ma is ott emelkedik Krakó mellett. A lechita törzseknek a Piasztok uralmával való egyesűlésök előtti állapotát teljes homály borítja. Az egyes törzsek valószínűleg kisebb tagoza- tokra oszoltak, melyek nem álltak egységes, az egész törzsterűletre kiterjedő hatalom alatt. Jobban ismerjük az Odera és az Elbe között lakott nyugati lechiták életét, kiknél számos apró fejedelemmel találkozunk, kik csak időn- ként, a veszedelem perczeiben sorakoztak egy törzsfejedelem fő hatalma köré. Úgy látszik, így volt ez keleten, a Visztula vidékein is a Piasztok uralmának szilárd megalapítása előtt. A későbbi hagyományok a krakói területen belől egyes várakról emlékeznek, minők Tyniec és Wislica, melyekből a régi időben hajdani megyei fejedelmek gyakorolták az uralmat a maguk környékén. A Visztula-mellék egy ilyen uráról említik a nagy-morva birodalom idején, hogy Szvatopluk hódolatra s a kereszténység fölvételére kényszerítette. A X. század második felében a krakói terűlet még semmi esetre sem tartozott a Piasztok országához. Egy egykorú forrásnak köszönjük a biztos értesülést, hogy Krakó