Seite - 139 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

139 Prága mellett a cseh herczegség fő helyei közé számíttatott. Ez volt az az idő, mikor a Piasztok és Píemyslek két nagyra törő nemzetsége a maguk hatalma alá igyekezett a szomszéd törzseket hajtani. Barátságosan összetartottak, míg hódításaik körei nem érintkeztek. A Piaszt Mieszkónak Dubravka, Kegyetlen Boleszló cseh herczeg leánya volt a neje s az ő döntő hatásának tulajdonítják, hogy Mieszkó keresztény hitre tért. Ip és vő szoros szövetségben álltak s közösen támogatták Henrik bajor herczeget, midőn I. Ottó halála után a koronát megszerezni igyekezett. De csakhamar összeütközés támadt köztük ; a Piasztok azon törekvése, hogy az összes lechita törzseket egyesítsék, fenyegette a Pfemyslek hódításait. Azóta a két szláv uralkodó család ellen- ségesen állt szemközt egymással s gyakori alkalmat szolgáltatott a császári politikának, hogy dolgaikba avatkozzék, minek következtében az egyik hatalom emelkedését a másik egyre gátolta. E küzdelmek a X. század vége felé azzal kezdődnek, hogy Krakó területét a csehektől elveszik s a Piasztok országába kebelezik. A lengyeleknek a Warthe menti, tulajdonképeni törzsterűletével, Ó- vagy Nagy-Lengyelországgal ellentétben a Felső-Visztula mentén újonnan szerzett föld Új- vagy Kis-Lengyelországnak neveztetik. Az egyes törzsterűletek, melyeket a Piasztok egy birodalommá egyesítettek, sokáig megtartották sajátos jellegöket, de különösen élessé lett az ellentét Nagy- és Kis-Lengyel- ország között és fontos tényezőül szerepelt a lengyelek következő századokbeli történetében. A nagy-lengyelországiak politikai figyelme nyugatra és éjszakra, a Keleti-tengerre és a törzsrokon nyugati lechitákra irányúi, míg Kis-Lengyel- ország érdeke a déli és keleti határok felé fordúl s első sorban a Magyar- országhoz, meg a ruthén birodalomhoz való viszonyok kötik le. A birodalom hatalma az első keresztény Piasztok alatt határozottan Nagy-Lengyelországon sarkallott. Az uralkodó család ott érezte magát otthon, a német császársághoz és annak őrgrófságaihoz való viszony volt fődolog a politikában s növelte a nyugati határterület fontosságát. Ott keletkeztek legrégibb telepei a kereszténységnek, a mely lassanként más törzsterűletekre is átterjedt. Posenben alapíttatott a legrégibb lengyel püspökség, mely a magdeburgi érsekség alá rendeltetett. Az ezredik évben, III. Ottó császárnak a három évvel azelőtt.vértanúságot szenvedett Szent Adalbert sírjához való zarándoklásakor alapíttatott a gneseni érsekség, hatósága alá osztatván be azon összes püspökségek, a melyek az újonnan szerzett törzsterűlet mindegyi- kében állíttattak. Az új püspökségek közül kivált Krakó emelkedett különös 18*