Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

141 Utóda nem volt hajlandó Németország legközelebb eső érdekeit a császárság eszményi föladatainak föláldozni. A belső zavarokban, melyek II. Henrik trónra léptét kisérték, Boleszló tényleges szolgálatokat tett a császárnak s azt hitte, hogy azokért elismerésére számíthat. De keservesen csalatkozván, nem vett számba semmi tekintetet. Az összeütközést a Csehországért való küzdelem nyitotta meg, honnan Boleszló a benszülött fejedelmeket el akarta űzni, hogy birtokaikat a maga birodalmával egyesítse. Kiszorították ugyan Csehországból, de a hosszadalmas, tizennégy éves háborúban mégis meg- tartotta állását, mint független fejedelem. Négyszer daczolt győztesen a császár támadásaival ; több izben megboszúlta magát a német őrgrófságok elpusztítá- sával s lOl 8-ban tisztességes békét vívott ki, mely a vitás terűletet, Luzsiczát neki adta. E viszályok után, úgy látszik, egyelőre abba hagyta a királyi korona sürgetését, melyet a háborús években ismételve kért a pápai széktől. Csak 1025-ben, II. Henrik halála után elégíté ki régi vágyát s koronáztatta meg magát. Az 1018-ki béke után Boleszló új nagy hadjáratra indult, mely Kievnek, a ruthén birodalom gazdag fővárosának a kapuit megnyitotta előtte. Azért történt e hadjárat, hogy vejét, Szviatopolk herczeget, kit testvére, Jároszláv megbuktatott, visszahelyezze e szomszéd tartomány trónjára. Boleszló azon- ban arra kényszeríté vejét, hogy szolgálatait a czerveni várak, meg egy lechita határterűlet átengedésével viszonozza, melyet 981-ben Nagy Vladimir foglalt el. Ilyen hatalom birtokában fejezte be Boleszló történelmi pályáját ; birodalma a Keleti-tengertől a Vág völgyéig, az Elbétől a Dnieszterig terjedő nagy állam volt, mely bent megszilárdítva, kifelé a Németországtól való függéstől megszabadítva, az ő megkoronáztatásával a keresztény királyságok sorába lépett. Chrobry Boleszló volt azon elmés intézmények alkotója is, melyek a Piasztok országának fönmaradását a jövőre biztosították. Azokon a nagy területeken, a melyeken uralkodott, nem volt már elég az a tekintély, melyet Mieszkó idejében a herczegi kiséret adott a fejedelemnek. Boleszló előtt, úgy látszik, a német őrgrófságok szervezete lebegett. Az egyes vidékek élére fejedelmi helytartókat, grófokat (comites), vagy várnagyokat állított, kik az igazságszolgáltatást gyakorolták a várkörnyék lakossága fölött, a fegyver- fogható népet hadba vezették s szigorúan őrködtek az új rend fölött, mely a kereszténységgel honosúlt meg. A kamarások s más alantas tisztek egész sora működött a várnagy mellett. Ok gondoskodtak az adók behajtásáról s az