Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

144 és diadalmasan visszaveri V. Henrik támadásait, kitől mind a hódolatot, mind az adófizetést megtagadja. III. Boleszló halálával (1138) új korszak kezdődik Lengyelország törté- netében. Az egységes monarchia részfejedelemségekre bomlik szét, melyek határai nagyobbára összeesnek a régi törzsterületekkel. III. Boleszló szervező intézkedései miatt vált épen szükségessé, hogy Lengyelország megszűnjék egységes állam lenni : hiszen az egyes fejedelmek a maguk országrészét csak rangjukhoz illő ellátásúi kapták, ellenben a nagyfejedelem, a kinek főhatalma az összes részfejedelmekre kiterjedt, a monarchia régi uralkodóinak utódjává s az államegység képviselőjévé rendeltetett. Ez állást Ulászló, az első nagy- fejedelem fönn is igyekezett tartani, de a részfejedelmekkel való küzdelem- ben, kik az ország nagyjaiban szövetségesekre találtak, leveretett. Ulászló elűzésével a nagyfejedelmi trón tekintélye rendkívül megingott. III. Boleszló végrendelete meghonosítá Lengyelországban a senioratust; mindig a Piaszt család legidősebb tagját illette a fő hatalom az összes részfejedelmek fölött. A nagyfejedelem székhelyéül Krakót rendelte, mert a XI. század közepe, vagyis merész Boleszló ideje óta Lengyelország hatalmi gócza Kis-Lengyel- országba helyeztetett át, mert a Csehországhoz, Magyarországhoz s a rutén fejedelemségekhez való viszonyok voltak legfontosabbak a politikai esemé- nyekre nézve. A XII. században a legkiválóbb lengyel fejedelem az Öreg Mieszkó volt, III. Boleszló harmadik fia, ki mint az uralkodó család legidősebb tagja 1173-ban lépett a krakói nagyfejedelmi székre. Mint a régi fejedelmi jogok harczosa, nem riadt vissza semmiféle eszköztől, hogy tekintélyét a részfejedelmek irányában megóvja, s hogy a főurak gyarapodó hatalmát megtörje. Ez a főnemesség különféle elemekből alakúit s a XII. században már szakadatlan küzdelemben állt a fejedelmi hatalommal; részben a régi uralkodó nemzetségekből került ki, melyeket egykor a Piasztok fosztottak meg törzsfejedelemségüktől, részben maradékai voltak a régi herczegi kiséret legtekintélyesebb tagjainak, kik a kiséret feloszlatása után gazdag földbirtokkal javadalmaztattak. Karöltve haladtak velők a püspökök, kik nagyobbára előkelő családokból származtak s a világi urakkal vérségi kötelékben álltak. Mieszkó új emberekkel, a népből származó férfiakkal környezte magát s azokat nevezte ki tisztviselőkké, metf több bizalma volt az olyanok iránt, kik mindenöket neki köszönhették. Az adók szigorú behajtásával és emelésével, valamint a pénzek silányításával igyekezett az állam kincstárát gyarapítani ;