Seite - 146 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

146 ugyanis a Piaszt család különböző ágai megszilárdították örökös uralmokat Nagy-Lengyelország, Szilézia, Mazovia és Kujavia területein s az ismételt fölosztások a részfejedelemségek további bomlására vezettek : egyetlen egy ágnak sem sikerűit Krakót állandóan elfoglalnia. így a krakói terűlet a nagyravágyó részfejedelmek közt örökös versengés tárgya lett, kik a tartomány nemessége kebelében támadt bclvillongásokat fölhasználták s a pártosokkiil érintkezésbe léptek, hogy híveket szerezzenek és azok segélyével alkalomadtán magukhoz ragadják Krakóbah az uralmat. A XIII. század harminczas éveiben a Piasztok legidősebb sziléziai ága tetemes birtokszerzéssel vívta ki magának az elsőbbséget. Szakállas Henrik, Szilézia herczege, hatalmába keríté Krakót s meghódította Nagy-Lengyel- országnak a Warthe balpartján terülő egész nyugati részét. Az uralom háborítlanúl szállt át egyetlen fiára, Jámbor Henrikre; a mazoviai és a nagylengyel ágak fejedelmei, kik Szakállas Henrikkel háborúban'álltak, immár nem merték utódát Krakó és Posen uralmában háborgatni. A sziléziai Piasztok e parancsoló állása komoly veszélyekkel fenyegette Lengyelország nemzeti fejlődését. Ez az ág ugyanis attól az Ulászlótól, III. Boleszló leg- idősebb fiától, származott, a ki testvéreitől elűzetvén, élete végét Német- országban tölté; a család hagyományai s a német birodalmi fejedelmekkel való összeházasodás szorosan Németországhoz fűzte őket. Készségesen meg- nyitották országukat német telepeseknek, s német lovagokat szívesen láttak udvarukban. Ugyanazon időben, mikor a német császári politika teljesen lemondott lengyel terveiről, a lengyel tartományok a sziléziai Piasztok főuraima alatt megnyíltak a németség békés hódításának : úgy látszott, mintha Lengyel- országra is az a sors várakoznék, mely a törzsrokon obodritok földjét honi, a német befolyásnak hódoló fejedelmei alatt érte. Ugyanekkor a német lovag- rend is, melyet Konrád mazoviai herczeg a pogány poroszok ellen harezra szólított föl, megvetette lábát Lengyelország éjszak-keleti határain (1228). A lovagrend azonban, melyet Poroszország meghódítása egy kis ideig teljesen elfoglalt, Lengyelország nemzeti érdekeire nézve csakhamar veszedelmes hatalommá nőtt. Csakhogy a sziléziai ág uralmi elsőbbsége is múlékony jelenség volt; a mongolok első betörése bukását okozta. 1241 ápril 9-én Jámbor Henrik elesett a liegnitzi véres csatában, s halálával összeomlott az atyjától alapított családi hatalom. Fiai sem Krakót, sem Nagy-Lengyelországot nem bírták megtartani. Ellenben Szilézia, mely Henrik utódai alatt új fölosztások miatt