Seite - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

148 az apró fejedelemségek egész sorára forgácsolódott szét, mindinkább elide- genedett a lengyel anyaországtól. De a sziléziai ág ezen uralmi elsőbbsége, noha csak rövid ideig tartott, nem maradt hatás nélkül egész Lengyelországra nézve sem. A német gyar- matosítás, mely Szakállas Henrik alatt Sziléziában már nagyon elterjedt, útat tört magának a többi lengyel terűletekre. Azon pusztítások következ- tében, melyeket az első mongol betörés okozott, különösen kívánatossá lett idegeneknek betelepítése. Ehhez az első ösztönzést már előbb kivált a cziszterczita kolostorok adták; most fejedelmek, zárdák, egyházi és világi urak vetekedtek német telepek alapításában. A gyarmatosítás, mely ilyképen az összes lengyel tartományokra kiterjedt, valóságos áldás volt azokra nézve. A friss munkaerő tömegesen került így az országba, az új telepek mindenütt a szorgalmas, szabad munka mintaképeivé alakúltak, melyek a lengyel vidéki lakosságra is jótékony hatással voltak. Kivált a társadalmi állapotok szem- pontjából járt nagy közgazdasági haszonnal a gyarmatosítás. Kezdték a régi lengyel falukat is mindenütt „német joggal" ellátni, mivel a jobbágyi állapot helyett, mely alatt a vidéki lakosság elnyomorodott, a szabad bérlet szokása vert gyökeret. A XIII. század derekán számos német városi község is alapít- tatott a lengyel tartományokban. Ebben is Szakállas Henrik járt elől jó példával. A német telepek s a mintájokra átalakított lengyel faluk a lengyel jog összes terheitől, adóktól és állami közmunkáktól, valamint a várnagyok által gyakorolt fejedelmi joghatóságok alól fölszabadúltak. A német jog szabadságaival fölruházott telep alapítása csak fejedelmi kiváltság mellett történhetett. Ez okból a XIII. század második fele a kivált- ságok tulajdonképeni kora Lengyelországban. Legelőször a papság vívta ki ; már a század elején az „exemptio" (kivételesség) jelszavával állt elő a lengyel püspöki kar s ezzel azt kivánta, hogy az egyházi javak felmentessenek a lengyel jog terhei alól. A fejedelmek lassanként engedni kényszerűitek, mire csakhamar a nemesség is ugyanazon kiváltságokat kérte magának, melyeket a papság már megkapott. A „kivett" községek száma évtizedről évtizedre szaporodott az összes fejedelemségekben úgy, hogy a század vége felé a fejedelmi jogok egykori rendszeréből már csak édes-kevés maradt fönn. A régi alkotmány összeomlását előmozdította a fejedelmek gyöngesége, kiknek nem volt olyan hatalmuk, hogy a kivételességi követeléseknek nagyobb erővel ellenszegülhettek volna. 1270 körűi Lengyelország már 12 rész- fejedelemségre oszlott. Belsőleg szétszakadozva, ki volt szolgáltatva a kelet