Seite - 149 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

149 felől benyomuló pogányok rablásainak. A tatárdúláson kivűl, mely 1241 után rövid időközökben még két izben (1259 és 1287) sújtotta a déli terűleteket, Mazovia folytonosan, néha még Kis-Lengyelország is nyitva állt a litvánok és a jatwägok betöréseinek. Nyugaton a brandenburgi őrgrófokkal kellett Nagy-Lengyelország fejedelmeinek erős tusákat vívniok, melyekben elvesz- tették az Odera menti egész vidéket. A részfejedelmek mindegyike a maga czéljait követte. Azokban a küzdelmekben, melyek a Babenbergek kihaltával az osztrák tartományok birtokáért folytak, Krakó és Nagy-Lengyelország herczegei V. István magyar király pártján harezoltak, míg a sziléziai, szieradzi és kujaviai fejedelmek Ottokár cseh királyhoz csatlakoztak. Az egyetlen kötelék, mely a szétzüllött országot még egészszé egyesítette, az egyház volt a gneseni érsek alatt, kinek hatalma Lengyelország minden részére kiterjedt. Azon idő lengyel főpapjai közt egész sereg kiváló férfiú volt, kiknek vallási és művelődési téren kifejtett lelkes tevékenysége dúsan gyümölcsözött. Az egyház tekintélye nagyon emelkedett s épen papi körökben merült föl először a nemzeti egység visszaállításának óhajtása. A kornak mystikus iránya Lengyelország meg- alázását azzal a kegyetlen tettel hozta összefüggésbe, melyet az utolsó király a krakói püspökön, Szent Szaniszlón elkövetett; ezzel kapcsolatban a köz- vélemény a püspök szentté avatását úgy fogta föl, mint a közelgő újjászületés előjelét. Lassanként ébredezni kezdett a nemzeti öntudat, s csak táplálták azon ellentétek, melyek az ország nemessége, meg német városai között kifejlődtek és sokféle súrlódásban nyilvánúltak. Ez a közhangulat javára vált minden törekvésnek, melyet az egység eszméje hatott át. így történt, hogy Nagy-Lengyelország herczege II Przemysláv , merész tettre emberelte meg magát, mely magában véve meggondolatlan vakmerőségnek látszhatott, de az események további fejlő- désére roppant hatást gyakorolt: VIII. Bonifácz pápa fölhatalmazásával 1295-ben a gneseni érsektől Lengyelország királyává koronáztatta magát. Ez az ünnepélyes cselekmény az egységes birodalom visszaállításának nem záró köve, hanem csak alapkő-letétele volt, mert az új lengyel király csupán Nagy-Lengyelországon s Pomerellán uralkodott, mely a magtalan II. Mestwin halálával szállt Przemyslávra. Ez a szerzemény azonban nagy fontosságú volt, mert a megújított királyságnak útat nyitott a Keleti-tengerhez. Ellenben a 'lengyel tartományok két harmadában egész sereg olyan fejedelem ural- kodott, kinek esze-ágába sem jutott az újonnan koronázott király főhatóságát