Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

152 monarchiájának területeiből Szilézia, Mazovia és Kujavia egy része kivűl feküdtek a királyság határain. E területek fejedelmei az egység eszméjének ellenségei levén, a királyság puszta lételét is veszedelemnek tekintették a saját állásukra nézve s ellenségeihez, János cseh királyhoz és a német lovag- rendhez csatlakoztak. Pomerella elveszte az új államra nézve mind politikai, mind köz- gazdasági tekintetben súlyos csapás volt. A tengertől elzárva, a Visztula torkolatainak birtoklása nélkül Lengyelország meg volt fosztva mindazon eszközöktől, a melyektől állami megerősödése függött. A királyság alapítója tehát Pomerella visszaszerzését is élete föladatának tekinté; de hasztalan kisérlette meg e czélt azon pör útján elérni, melyet a német-rend ellen a pápai szék előtt indított. Kedvező végzést nyert ugyan, mert a vitás terület neki Ítéltetett oda, csakhogy az Ítéletnek fegyverrel kellett érvényt szereznie. A hatalmas, gazdag lovagrend, melyre nézve Németországban levő számos háza ereje megújításának bő forrásáúl szolgált, sokkal erősebb volt Lengyel- országnál. Négy évig (1328 —1332) dühöngött a szomszéd tartományokban a rettenetes háború, mely Kujavia meghódításával a lovagrend-állam határait mélyen betolta a lengyel tartományokba. Ulászló király 1333 niárczius 2-án a háború folytatására tett készülődései közben húnyt el. A német lovagrenddel folytatott harezot Nagy Kázmér alatt (1333— 1370) békésen intézték el. Az ifjú király helyesen fogta föl a rend szándékait, mely lengyel határterűletek megszerzésével igyekezett Keleti-tenger melléki birtokait biztosítani. A hatalmas ellenséggel, ki a Luxenburgokkal s a mazoviai fejedelmekkel szövetségben állt, Lengyelország akkor nem volt képes meg- birkózni, s így a háború folytatása a fiatal királyságnak a léteiét koczkáztatta volna. Kázmérnak tehát első gondja volt, hogy gátat vessen a rend további hódításainak, s hogy legalább azt a határterűietet nyerje vissza, a melyet Lengyelország a legutóbbi háborúban vesztett el. Először a Luxenburgokkal sikerűit megegyeznie, akiket finom diplomácziai játékával s a Wittelsbachokkal való viszonyával puhított meg. 1343-ban Kázmér a német lovagrenddel is békét kötött, melyben Pomerelláról lemondott, de más részről visszanyerte Kujaviát, és egyszersmind lehetővé lett rá nézve, hogy erejét más irányban értékesítse, a hol dús kárpótlást remélt találhatni azon veszteségekért, melyeket birodalma nyugati részein szenvedett. Lengyelország délkeleti határain ugyanis bőséges kilátások nyíltak oly szerzeményekre, melyek megtartását s kiterjesztését Nagy Kázmér élete föl-