Seite - 156 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

156 volt és szellemi eszmélkedését több tekintetben azon művelődési hatásoknak köszönte, melyek az Anjoukkal Nápolyból a Duna mellé plántálódtak át. Birodalma jövőjét azzal vélte a legbiztosabb alapokra állíthatni, hogy fiörököse nem lévén, unokaöcsét, Lajos magyar királyt rendelte utódjává. A Magyar- országgal való personal-uniót azon hatalmas király uralma alatt, kinek politikai éleslátása messze kiterjedt egy részt a Balkán-félszigetre, más részt meg Nápolyig, tartotta a megkezdett polgárosító munka folytatásához és fejlesz- téséhez a legbiztosabb kezességnek s általában annak, hogy Lengyelország tovább halad abban az irányban, melyet ő jelölt ki atyja alkotásának. Azokat a messzemenő kilátásokat is, melyeket Kázmér délkeleten igyekezett birodal- mának nyitni, szintén a Magyarországhoz való csatlakozás útján vélte a legkönnyebben elérhetőknek. Nagy Kázmér halálával (1370 november 5) kihalt a Piasztok királyi törzse. Lajos királynak szintén nem voltak fiörökösei; történelmi fontosságú pályájának utolsó évtizedét, melybe lengyelországi uralkodása esik, kivált messzetekintő dynastikus tervezgetések foglalták el, melyekkel leányai és országai sorsát együtt akarta biztosítani. Lengyelországban főleg arra irányúl- tak törekvései, hogy elismertesse a női örökösödést, mit a kassai kiváltság- levél (1374) messzemenő engedményeivel kényszerűit az ország főuraitól megvásárolni. Míg a magyar koronát másodszülött leányának, Hedvignek szánta, s ezt Vilmos osztrák herczeggel jegyezvén el, így módot kivánt biztosítani Magyarországnak az ifjabb Habsburg-ház országai egy részének megszerzésére: idősebb leányának, Máriának, a lengyel trónra kellett volna lépnie. Máriát Zsigmond brandenburgi őrgróffal jegyzé el, még pedig politikai számításból. Lengyelország Brandenburggal gyarapodva, melynek Pomerá- niára is öröklési joga volt, erősen előre nyomúlt volna nyugatra, még pedig oly kilátással, hogy ismét útat nyer a Keleti-tengerhez, melytől Pomerella elvesztésével el volt vágva. Úgy látszik, ezek a tervek bizonyos kapcsolatban voltak azzal a politikai áramlattal, mely Zsigmond iránt a nagy-lengyelországi urakban erős vonzalmat keltett, s még a XV. században is fölmerült ennek révén az a gondolat, hogy a lengyel trónra brandenburgi herczeget kellene jelöltül kiszemelni. De Lajost a „rutén birodalomra" vonatkozó szándékai is irányozták a brandenburgi házasság tervénél. Lajos halálával (1382 szeptember 11) azonban egész váratlanúl Mária emeltetett a magyar trónra, Lengyelország pedig Hedvignek jutott. Két évig tartott az interregnum, miközben Nagy-Lengyelországban véres polgárháború