Seite - 164 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

164 hatalomra juttatták az országban, melyet egyelőre csak bizonyos idŐfe, utóbb meg örökre meghódítottak. Ez előkészítette azt az időt, midőn az ország újra visszaityeretett a nyugati polgárosodás hatásának, melytől egy Század óta elfordult. Jaroszláv fia, II. Vladimir (l 187—1198) könnyelmű fejedelem volt; Vad házasságban élt egy pap feleségével, a mi a bojárokat új lázadásra ösz- tönzé, mely Vladimírt elűzte s a szomszédos Ladomér fejedelmét, Mstisíavicz Románt juttatta Halics trónjára. Ekkor ITT. Béla magyar király, kihez Vladimir menekült, arra határozta el magát, hogy a Kárpátokon túl magyar secundo- geniturát alapít. Vladimírt egyszerűen félre tolta, sőt fogságra vetette, maga Halicsba nyomúlt, elűzte Románt és ott második fiát, Endrét, ültette a trónra (1188). A magyarok kemény és türelmetlen uralma, mely a rutén templomokat istállókká alakította át, Halicsban csakhamar új mozgalmakat támasztott. Vladimir fejedelem, a ki fogságából megszökött, megnyerte magának a nyugati kereszténység fejét, I. Frigyes császárt, kinek ajánlatával Igazságos Kázmér lengyel herczeghez ment. De már ez is szemet vetett a Lengyel- országgal határos rutén terűletekre s Halicstól éjszakra tetemes hódítást tett. Védelmébe fogadta ugyan Vladimírt s elűzvén Halicsból a magyarokat, őt vissza is helyezte (1189), de ezzel csak a felsőség változott: a magyar uralom helyére immár a lengyel hatalom lépett s nem maga az ország határozott sorsa felett. II. Vladimírral kihalt (l 198) a Rostislávok uralkodó családja s Halics- ban lengyel segélylyel a már említett vladimiri fejedelem, Mstislavicz Román (1199 —1205) jutott uralomra, a ki a második uralkodó családnak, a Romanoviczoknak, alapítója lett. Ez mindkét terűletet, Halicsot és Ladomért (latinul Galícia et Lodomeria) egyesíté uralma alatt. Román kegyetlen, de erélyes ember volt s országát ismét hatalomra emelte. Otthon embertelen szigorral fojtá el a bojárok minden ellenkezését, mert az volt az alapelve, hogy mézet nem lehet enni mindaddig, míg a méheket meg nem fojtottuk. Kifelé* bámúlatosan rövid idő alatt a leghatalmasabbá tette országát Ruténiá- ban, határait messze odább tolta keletre a kunok síkságaira, meghódította Kievet, a rutén országok fővárosát s magát Konstantinápolyt is megmen- tette az oláhoktól, és kunoktól. A krónikás „egész Ruténia monarchájának" nevezi. Természetesen nem tűrt meg idegen beavatkozást. Gőgös önhittségé- ben visszautasította a királyi koronát, melyet neki III. Incze pápa fölajánlott