Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

165 s midőn a legátus a pápának a két kardról való tanát magyarázgatta neki, önérzetesen a saját kardjára ütött s ezt mondta: „Van-e a pápa kardja olyan jó, mint ez ?" Hogy a lengyel befolyástól, mely Halics trónját megszerzé neki, szabadúljon, Magyarországgal szövetkezett. De mikor Lublin határvárost el akarta venni, a lengyelek Zawichostnál hirtelen rajta ütöttek s Román a zavarban életét veszté (1205). Alig volt valaha fejedelem halála országára vészt hozóbb, mint a Románé Halics-Ladomérra nézve. Minthogy csak két kiskorú gyermeke, a négy éves Dániel s a két éves Wasylko maradt : özvegye a szomszédoknál keresett támaszt s haladék- talanúl szerződést kötött Sanokban II. Endre magyar királylyal, ki védelmébe fogadta a gyermekeit s e czélból sereget küldött Halicsba. Milyen áron tette ezt, a hagyo- mány nem mondja, de ez idő, vagyis 1206 óta okirataiban Endre a „Galiczia és Lodo- meria királya" czímet használta. A „Galiczia királya" czímet már II. István 1124-ki, s III. Béla 1190-ki oklevelében is megtaláljuk ; minthogy azonban csak egy-egy esetben fordúl elő, csupán múló jogosúltságokat fejezhetett ki, melyeknek nem volt további jelentőségök. De 1206 óta e czím már mindenkor előfordúl II. Endre, valamint Utódai teljes CZÍmében, mit máskép alig A halicsi ásatásokban talált réz kereszt, lehet megmagyarázni, mint úgy, hogy a sanoki találkozáson a szorongatott özvegy elismerte Magyarország főuraimát Halics és Ladomér fölött, csakhogy gyermekeinek megtarthassa ez országok trónját. De ez az áldozat keveset segített rajta. Az iszonyú villongásoknak, trón- változásoknak, izgatásoknak és összeesküvéseknek olyan negyven esztendeje következett, melyeket leírni nem lehet. A gyűlölet, melyet kegyetlenségeivel Román maga iránt a bojárokban keltett, átszállott gyermekeire is, kiket több ízben elűztek, kiknek életét is ki akarták oltani. A legkülönbözőbb fejedelmek emeltettek Halics trónjára, majd meg elűzettek ; vagy idegenek, nevezetesen a magyarok hivattak be az ország uraivá. Mire nem vitte bősz indúlatuk