Seite - 168 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

168 kiirtotta; ő velők pedig örökre letűnt régi fénye Halicsnak, mely idővel minden fontosság nélküli városkává sülyedt. A Halicsért való küzdelem még véget sem ért, mikor a mongol vész zűdíilt a sokat hányatott országra. Már 1223-ban vérzettek a rutén fejedelmek, köztük két Romanovicz, a tatárokkal a Kalka vizénél vívott csatában. Mikor azután tizennégy évvel később a tatárok Batu khán alatt újra a nyugatra törtek, rettenetes hadaik Kieven, Ladoméron, Halicson át nyomúltak, melyeket más rutén városokkal együtt romhalmazzá dúltak. Dániel a vad csordák elől Magyarországba, onnan meg Lengyelországba menekült. De ez országokat is hasonló sors érte, mert Európa egész keleti részén futó lángként végig- szágúldott a veszedelem. De Lengyel- és Magyarország csakhamar új életre ébredt, ellenben az orosz és rutén országok századokon át tatár rabságban görnyedtek. Egyik fejedelem a másik után ment immár Szerajba, a khánhoz, hogy tőle kapja méltóságát. 1250-ben Dánielre került a sor, mert a khán hozzá küldött s megparancsolta: „add ki Halicsot!" Teljesen kétségbe esve — beszéli a krónikás — Istennek és Szent Mihálynak ajánlva magát, az egész ország imáitól kisérve indult útnak, mintha halálba menne, s ott kénytelen volt körmenetet járni a „kusztau (egy oltár) körűi, a „basmáw-t (a khán lába nyomát) megcsókolni, „kumiszt" (lótejet) inni, és még boldognak érezhette magát, hogy a khán elismerte adózásra és harczolásra köteles rabszolgájának. Elhihetni a krónikás azon állítását, hogy nagy siralom támadt az országban, mikor az ekkép megalázott Dániel haza tért. A szolgaság, melybe Ruténia immár hanyatlott, egész jövőjére döntővé lett. Az orosz fejedelmek csakhamar megszokták ugyan a hozzá való alkal- mazkodást, sőt ki is aknázták e szolgaságot, hogy a kipcsaki khánok védelme alatt megalapítsák a saját nagyságukat ; így keletkezett a moszkvai óriás állam. De a rutén országok azóta határozottan a nyugathoz, Lengyel- országhoz, Magyarországhoz, Litvániához csatlakoztak, melyekkel egyesülve lerázhatták a szégyenletes igát. Dániel sem feledte el soha a megalázást, melyben részesült; ettől kezdve a maga és népe fölszabadítása lett a czél, melyre törekedett s melyet a nyugati államokhoz való csatlakozással remélt elérni. A rettentően elnéptelenedett országban Dániel mindenekelőtt telepítést igyekezett eszközölni s várak és városok építésébe fogott. Egész sereg város épült föl vagy romjaiból vagy újonnan. A legkiválóbbak voltak : Cheím, hová Dániel székhelyét áttette, s az a város, melyet fia, Lev (Leo) kedvéért