Seite - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

Lwównak, (Ilyvó, Lemberg) nevezettel, s melyről 1259-ben történik először említés. Ez új városi községek telepesei főleg németek és lengyelek voltak ; e miatt az idegen elem nagyon elszaporodott az országban s a rutén városok elvesztették nemzeti jellegöket. Dániel volt azon első rutén tejedelem is, ki őszintén óhajtotta, hogy a nyugat-európai uralkodók körébe fölvétessék. Régóta barátságos viszonyban élt a mazoviai fejedelmekkel; most meg a krakói herczeggel kötött barát- ságot. Benső érintkezésbe lépett Mendoggal, Litvánia urával, ki elfogadta a római kereszténységet s fiát, Szvarnót, annak egyik leányával házasítá össze. Kibékült ellenfelével a magyar királylyal, IV. Bélával is, kinek leányát, Konstantiát, fia, Lev vette el. De még nagyobbra tört ; ifjabb fiát, Románt, Gertruddal, a Babenbergek örökösével házasította össze s Ausztriáért hadat viselt I. Venczel cseh királylyal, mely alkalomból a rutén krónikás dicsérőleg emeli ki, hogy Dániel előtt egy rutén fejedelem sem mert Csehországgal kikezdeni, sem a vitéz Suiatoshm, sem Szent Vladimir. Dánielnek azonban, ha a nyugati fejedelmek közt helyet akart kapni és segélyöket meg akarta nyerni, föl kellett magát a római egyházba vétetnie, mert a görög keresztény az akkori fogalmak szerint nem volt keresztény, hanem szakadár, pogányhoz hasonló, ki iránt senki sem kötelez semmire. A nép bizonyára nem volt ellene. Egyszer már ki is fejezte, hogy hajlandó az egyházi egyesülésre. A krónikás, kinek legnagyobb részt köszönjük mindazt, mit az ország történetéről tudunk, nagy műveltségű, hazafias érzésű ember, kinek nézeteit az akkori közvélemény kifejezésének vehetjük, úgy látszik, meleg vonzalommal volt Dániel nyugati összeköttetései s az egyházi unió iránt. Dánielt édes anyja is sürgette, öcscse, Wasylko, szintén mellette volt, s minthogy Opizo, pápai legátus meg a lengyel fejedelmek és urak is segélyt Ígértek a pogányok ellen, Dániel végre eltökélte magát a római egy- házzal való egyesülésre, mire Opizo kezéből Drohiczynban megkapta a királyi koronát (1253). „Elfogadta a koszorút, — mondja a krónikás, — Istentől, a szent apostolok egyházától, Szent Péter székétől, atyjától, Ineze pápától és ennek összes püspökeitől, mire Incze egyházi átok alá vetette mindazokat, kik az orthodox görög hitet csúfolták." Milyen nagy értéket tulajdonított a nép ez eseménynek, következtethető abból, hogy ama nagyon ritka dolgok közé tartozik, melyek ez időből a nép emlékezetében megmaradtak, mert egy kétségkívül alaptalan hagyomány azt mondja, hogy a przemysli püspökök mai mitrája az a korona, mely egykor Dániel király homlokát díszíté. G. 22