Seite - 172 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

172 E dús kútfő az 1292. évvel a rutén történelem pótolhatatlan kárára elapad s a következő időszakról — ez Halics és Ladomér önállóságának utolsó ideje — már csak nagyon szegényes tudósítások maradtak reánk. I. Levet fia, I. György (1301 —1308), ezt meg Vladimir Endre (1308 —1324) követte a fő fejedelemségben, majd pedig halicsi II. Lev (1308—1324), kiknek elhúnytával a Romanowiczok uralkodó családjakihalt. Bármily keveset tudunk e fejedelmekről, annyi bizonyosnak látszik, hogy akkor íő fontosságú események történtek Ruténiában. Első sorban Litvánia vergődött igen nagy hatalomra s a német rend elleni védelmi háborún kivűl a rutén terűleteken való terjeszkedést tűzte ki föl- adatául. Már Mendog ural- kodott az úgy nevezett Fekete-Ruténián és Po- fock földjén. Különösen nagy sikert ért el e téren egyik utóda, Gedymin (1315 — 1341), ki Wol- hynia éjszaki részét a Prypeé és Narew mentén litván uralom alá vetette, fia házasságával Witebsk terűletét Fehér- Ruténiá- ban is megszerzé s ily módon tekintélyes biro- dalmat teremtett, mely II. Levnek, Ruténia, Galiczia és Lodoméria herczegének pecsétje (i3i6). Előlap. félig litván, félig rutén volt, miért is a „litvánok és rutének királya44 czímet vette föl. A fejlettebb rutén polgárosodás meg is tette azután hatását Litvániára; a rutén elem csakhamar elsőségre jutott az országban, a rutén írás és nyelv a köz- és magán életben, a felsőbb osztályoknál és a fejedelmi udvarban általános használatra emelkedett úgy, hogy a litván uralkodókat majdnem ruténeknek nevezhetni. Ezzel ez országban Halies és Ladomér fejedelmeire nézve hatalmas versenytárs támadt, mely el iparkodott hódítani tőlük a rutén tartományokban az első rangot. Nyugaton és délen szintén új veszélyek fenyegették őket. Lengyelország Lokietek Ulászló, Magyarország meg az Anjouk uralkodó családja alatt új életre ébredtek, s a két birodalom