Seite - 173 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

173 fölfrissűlt életereje a rendesnél szokatlanabból éreztette magát a szomszédokkal. Végűi Haliesra és Ladomérra a tatár iga is rá nehezedett, mely súlyos adókkal járt s minden szabad mozgást erőszakosan elfojtott. Ennyi veszély és baj közepett, úgy látszik, a két utolsó Romanowicz, Endre és Lev, óvatos és messze látó politikát folytatott s a nyugati szomszé- dokkal számításból jó barátságot igyekezett föntartani. Különösen figyelemre méltók a nagy következményű házasságok, melyeket létesítettek. Nővéröket, Máriát, Troyden, Mazovia herczege vette el s az e házasságból származott Boleszlót rendelték utódjokká Halicsban és Ladomérban. A család egy másik herczegnőjét, Buszát, Lu- bart - Demeter, a litván Gedymin fia vette el. Minthogy később Boleszló Gedyminnek egyik leányát, Euphemiát, kapta hitvesül, kinek nővére, Aldona- Anna, a lengyel trónörökös és későbbi király Nagy Kázmér neje volt, létre jöttek azon első kötelékek, melyek utóbb Litvánia, Ruténia és Lengyelország három népének állandó egyesítésére vezettek. — Endre és Lev, úgy látszik, egész erejöket a tatárok ellen fordították, kikkel hosszadalmas háborúkat viseltek, minthogy Ulászló lengyel király „a tatárok kegyetlen népe elleni törhetetlen pajzsáénak mon- dotta őket. A két utolsó Romanowicz csakugyan a tatárok elleni harezban lelte halálát 1324-ben. Az a 63 évi idő, mely ekkor következett, a viszály ideje, mely a körűi forgott, melyik szomszédé: litváné, lengyelé, magyaré, tatáré legyen-e Halics és Ladomér, mert belföldi trónkövetelő még csak nem is jelent- kezett. Eleinte az épen akkor győztes tatárok a maguké gyanánt megszállották az országot és a lengyel király nagy ijedelmére két a Baskak-nak adták át. De mikor ezeket a bojárok megmérgezték, a mazoviai Troydenovicz Boleszló (1324 —1340) vette át az ország kormányát. Ez mint trónörökös fölvette II. Levnek, Ruténia, Galiczia és Lodoméria herczegének pecsétje. (I3I7). Hátsó lap.