Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

174 ugyan az orthodox hitet s a György nevet, de mint fejedelem teljesen a nyugati polgárosodás légkörében élt, mint sok jel, így pecsétje is bizonyítja, melynek egészen nyugati jellege s latin körirata („Georgius rex Russiae" és „Dux Ladimeriae") van. Végűi nyiltan áttért a katholikus vallásra, melyet terjeszteni igyekezett országában. Ekkor a bojárok hűbéruraikat, a tatárokat hívták be az orthodox hit védelmére, ellenben Boleszló-György a katholikus hatalmak, Magyar- és Lengyelország karjaiba veté magát. Ebből nagy háború támadt, melyben a tatárok Magyarországot, meg Lengyelországot is szörnyen dúlták, mi közben Boleszlót alattvalói megmérgezték, s ő 1340 ápril 7-én magtalatiúl meghalt. A legközelebbi örökös, a litván Lubart, Busza herczegnő férje volt. De a magyar és a lengyel királyok, Róbert Károly és Kázmér, még Boleszló halála előtt hatáfoztak Vörös-Ruténia jövőjéről. 1339-ben ugyanis Visegrádon szerződésre léptek, mely szerint az esetre, ha Kázmér fiörökös nélkül halna meg, Róbert Károly fia és örököse, Kázmér unokaöcscse, Lajos, Magyar- Boleszló-György ruténiai herczeg pecsétje (i33s) Előlap.