Seite - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

178 maradtak, s csak Kázmérnak sikerűit rábírni Philoteus patriarkhát, hogy Halics metropolitájává bizonyos Antoniust nevezzen ki, ez azonban csak 1371-ben, már Kázmér halála után érkezett meg Konstantinápolyból. Főn- maradt egy görög levél, melyet Kázmér ezt az Antoniust ajánlva intézett a patriarkhához s melynek alázatos hangja alig sejteti, hogy katholikus király írta volna a szakadár egyház fejéhez. A király hódolattal a legfőbb, tiszteletre legméltóbb patriarkha fiának nevezi magát s kifejti, hogy rutén országa egyházi törvények híján tönkre megy; kéri, adja meg a patriarkha Antoniusnak áldását, hogy a rutén szertartás hanyatlásnak ne induljon s meg ne romoljék, és azzal az intéssel végzi, hogy különben kénytelen lesz a ruténeket latin szertartás szerint kereszteltetni meg, minthogy az ország fönn nem állhat törvény nélkül. Elmondhatni, hogy Kázmér e fölfogással megelőzte korát. Kázmér 1370-ben halt meg a nélkül, hogy fiai maradtak volna, s ekkor Lajos magyar király kapta Lengyelországot és vele együtt Vörös-Ruténiát. Ezzel foppant birodalom keletkezett, melynek, úgy látszott, a legfényesebb jövője nyílik s mely szilárd védfal lehetett volna a kelet barbárjai ellen, ural- kodójának pedig a keleten olyan polgárosító állást igért, mely a német-római császároknak Európa nyugati részén való állásával volt egyenlő. De Lajosnak más tervei voltak, mert a két korona mindegyikét egy-egy leányának rendelé hozományúl, minek következtében később Magyar-és Lengyelország uniójának meg kellett szűnnie. Ezzel egyszersmind fölmerült az a kérdés, hogy a két korona közül melyik kapja Halicsot és Ladomért, mire az 1350-ki egyezségnél nem gondoltak, mert ezt azon föltevésben kötötték, hogy a két birodalom örök időkre egyesül. Lajos e szerződés alapjára helyezkedett és elhatározta, hogy az országot a magyar államba kebelezi; de kétségkívül azért, hogy a lengyeleket el ne keserítse, egyelőre bizalmas hívének, Ulászló oppelni herczegnek adta hűbérűl, ki mint Lajos hűbérese hét éven át kormányozta (1372—79) Vörös-Ruténiát. E kormányzat áldott emlékű maradt, mert Ulászló — Kázmér nyomdokait követve — buzgón fáradozott az ország jóllétének fokozásán. Ulászló és Lajos tulajdonképeni megteremtői a katho- likus hierarchiának Vörös-Ruténiában, mert az ő ösztönzésökre alapította IX. Gergely pápa 1375 február 13-ki „Debitum pastoralis officii" bullájával a ladoméri, chctmi és przemysli püspökségeket, valamint a halicsi érsekséget, melyek ez időtől fogva szakadatlanúl fennállottak. 1379-ben Ulászló fölmen- tetett állásától, s Halics és Ladomér egyenesen a magyar korona birtokába kebeleztetett, melyhez Lajos utóda, Mária királyné alatt is tartozott.