Seite - 179 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

E közben távolabb, éjszakkeleten 1386-ban létre jött a lengyel-litván egyesülés nagy műve, melyben két, eddig idegen, sőt épen ellenséges biro- dalom csatlakozott, hogy ezentúl közös állami életet folytasson. Nagy szabású polgárosító esemény volt ez, mely végtelen terűleteket és számos barbár vagy félművelt népséget kardcsapás nélkül vitt be a római egyházba s a nyugati társadalomba. Jagetto litván nagyfejedelem egybekelése Hedvig lengyel királynővel csak külcső kapcsa volt a két birodalom egyesülésének ; a valóságban itt jól átgondolt, régóta előkészített terv szolgált alapúi, mely kezdettől fogva arra irányúit, hogy az egyesítendő népekből vallási, közjogi és társadalmi tekintetben egyenlő és egyforma szervezetet teremtsen. Ez egyesülésnek, mely Kelet-Európa politikai állásának súlypontját alapjában megváltoztatta, nem maradhatott hatás nélkül Vörös-Ruténia sorsára, mert Jagetto atyja, Olgierd nagyherczeg, a kék vizeknél (Sine Wody) aratott győzel- mével az utolsó rutén országokat, melyek még a tatárok igáját nyögték, Ukrainát és Podoliát is megszerzé Litvániának úgy, hogy a birodalmat, melyet Jagelló a lengyel királynőnek és koronának nászajándékúl vitt, inkább ruténnak, mint litvánnak lehetett nevezni. Minthogy pedig Halicson és Ladoméron kivűl majdnem az összes rutén országok immár az unióhoz tartoztak, haladéktalanúl megkezdték a munkát ez ország megszerzésére is. Lengyelország Litvániával és Ruténiával nagy, erős, boldog lett, ellenben Magyarországot ez időben egy iszonyú belmozgalom alapjaiban megingatta, így történt, hogy az 1387-ki év első napjaiban, mikor Jagetto Krakóból Litvániába tért vissza, hogy ott apostoli munkáját megindítsa, ifjú neje viszont a lengyelek élére állt, hogy az elvett Vörös-Ruténiát visszakövetelje Magyarországtól. A rutén nép őrömmel fogadta a lengyel királynét. Alig hogy Hedvig Jaroszlávba, a határvárosba érkezett, a legközelebbi város, Przemysl küldött- sége ment eléje, hogy hódolatát nyilvánítsa és hűséget fogadjon neki. Ezt a királyné maga mondja 1387 február 18-án kelt okiratában, melyben az ország régi szabadságait megerősíti s újakkal gyarapítja. ígéri benne, hogy az országot soha sem szakítja el a lengyel koronától, semmiféle fejedelemnek vagy az uralkodó család valamelyik tagjának át nem engedi, hanem csupán lengyelt vagy rutént fog starosztájává kinevezni. ígéri továbbá, hogy Przemyslnek mind katholikus, mind rutén szertartású püspökét, főpapjait, kanonokjait és mindkét káptalanát^ nem kevésbbé ezek templomait, bir- tokait és jószágait örök időkre megtartja régi jogaikban és szokásaikban. 23*