Seite - 186 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

186 ságait. Ezek is, amazok is a hagyomány és nagy jószágaik alapján politikailag iskolázott, conservativ elem voltak, mely a huszita mozgalom radicalis irányát s az általa keltett politikai és társadalmi bonyodalmakat teljességgel nem kedvelhette. Már nagyobb műveltségöknél fogva is az egyházi fő méltó- ságok, akkor legelői Olesnicki Zbigniev, krakói püspök, vitték a döntő szót. - Nagyon jól tudták, milyen felsőbbséget nyert Lengyelország épen azzal, hogy politikája minden eretnekségtől mentesen, szigorúan egyházi talajon mozgott. Olyan időben, midőn a lengyelek a konstanczi zsinaton diadalmasan fejezték be elvi vitájokat a német renddel, nem gyöngíthették meg állásukat azzal a gyanúval, hogy a huszita eretnekséggel egyetértenek, nem játszhattak a megalázott, de meg nem semmisített német rend kezébe új. fegyvert s nem adhattak neki újabb létjogot. Mindamellett, hogy nemzetiségi von- zalommal viseltettek a csehek iránt, s hogy a huszita mozgalom a lengyel nemesség és papság alsó rétegeiben is hatalmas visszhangot keltett, á lengyel kormány soha sem tökélhette el magát a husziták nyilvánvaló támogatására. A sok tárgyalásnál, melyekre Jagellónak cseh királylyá való kikiáltása alkalmat adott, lengyel részről azt követelték, hogy a csehek a katholikus egyházba visszatérjenek, mi végből a huszita prédikátorokkal Krakóban nyilvános vitat- kozások tartattak. Minthogy azonban e föltétel teljesítéséről szó sem lehetett, Jagelló a neki fölajánlott koronát határozottan elútasította. Csak a nyughatatlan elemeknek engedte meg hallgatólag, hogy a cseh királylyá választott Korybut Zsigmond litván fejedelem segítségére Csehországba siessenek. A huszita bonyodalmak azonban utóvégre is visszahatással voltak Lengyelországra. 1434-ben László-Jagctto meghalt, s kiskorú fia, III. László nevében Olesnicki Zbigniev krakói püspök vezette a kormányt. E pillanatot használták föl a háttérbe szorított huszita elemek a fegyverfogásra; élükre Melsztynski Spitek nevű főúr állt; de a mozgalom 1439-bcn leveretett s a győzelem még inkább növelte Olesnicki szigorú uralmának erejét és tekintélyét. E belső bajokkal egyidőben Litvániában is fontos események történtek. A tannenbergi csatában együtt ontott vér szorosabban egymáshoz fűzte a lengyeleket és litvánokat, s ez esemény következménye a lengyel és litván főurak találkozása volt, mely 1413-ban Horodlóban ment végbe. Ott létesült Lengyelország és Litvánia szövetsége, az úgy nevezett horodlói unió , melyben kölcsönösen kötelezték magukat, hogy mindig közös egyetértéssel választják a lengyel királyt, illetőleg a litván nagyfejedelmet s közös gyűléseket fognak tartani. Hogfy a szövetkező felek közt teljes paritást teremtsenek, a litván