Seite - 188 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

188 Három évig tartott Lengyelországban az interregnum, míg Litvániában Zsigmond nagyfejedelem halálával László király öcscse, IV. Kázmér jutott trónra. Ö benne olyan férfiú lépett a lengyel történelem színpadára, a ki képes volt az összes viszonyokra elhatározó hatással lenni s országa sorsának új fordulatot adni. Különösen az iránt volt érzéke, hogy Litvániának és Lengyelországnak a legteljesebben együvé kell tartoznia. Ez azonban csupán a teljes paritás alapján volt lehető. Csakhogy a birodalom két fele közt vitás kérdések forogtak fönn, melyek nagy szakadással fenyegettek. A viszály tárgya a két déli tartomány, Volhynia és Podolia volt, melyeket a litvánok a maguk koronájának követeltek; holott a valóságban a két tartomány termé- szetes súlypontja földrajzi fekvésök és gazdasági érdekeik, valamint a tatárok elleni védekezés következtében a vörös-rutén fejedelemségekben, illetőleg Lengyelországban volt. A lengyelek e tartományokban, kivált Podoliában egyre nagyobb számmal telepedtek meg, a közigazgatás és a honvédelem mindinkább az ő kezökbe ment át s végűi felhasználták Witoldnak 1430-ban bekövetkezett halálát, hogy Podoliát az ottani nemesség hozzájárúlásával egyenesen a lengyel koronával egyesítsék, ellenben Volhynia Litvániánál maradt s Swidrijgiettó személyesen külön hűbéres fejedelmet kapott. Míg a lengyelek Volhyniára is jogot formáltak, a litvánok nem szűntek meg visszakövetelni Podoliát, s Kázmér királytól mindkét fél azt kivánta, hogy a viszályt az ő érdekében döntse el. III. László halála után a lengyelek azon föltételhez akarták kötni Kázmérnak lengyel királylyá való koronázását, ha határozottan elismeri, hogy Volhynia és Podolia Lengyelországé. Ez okból halogatta Kázmér a lengyel korona elfogadását, s mikor 1447-ben eltökélte magát rá, akkor sem hiányoztak a viharos jelenetek a birodalom nagyjainak gyűlésén. De Kázmér nem engedte, hogy ilyes föltételeket erőszakoljanak reá; fönn tudta a status quo-t tartani, a viszályt eldöntetlen hagyta s lassanként tárgytalanná tette, minthogy a lengyel és litván koronáknak szorosabb egye- sítése után egyre közönbösebbé lett, hogy melyik koronához kell ezt vagy azt a tartományt számítani. A lengyel befolyás a litván és rutén ország- részekben folyton nagyobb mértékben érvényesült s a nyugati polgárosodás egyre tovább hatolt kelet felé. Városok alapíttattak ott magdeburgi joggal s részben német gyarmatosokkal, a vörös-rutén fejedelemségek és Podolia nemessége már 1456-ban elfogadta az összes szabadságokat, intézményeket s a lengyel jogot és annak külön kiváltság-levélben való megerősítését kérte. Más részt Kázmér hosszú uralkodása folyamán eltörlé a különböző rész-