Seite - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

192 a német rendre való irányadó befolyást, a hatodiknak, Zsigmondnak Moldva és Havas-alföld hoszpodári székét szánták. E tervek nem mind valósultak meg. László (a későbbi II. Ulászló magyar király) 1471-ben cseh királylyá válasz- tatott ugyan s meg tudta trónját tartani, de Kázmérnak és János Albertnek Magyarországba való bevonulásai meghiúsultak, mert a magyarok hasz- nosabbnak tartották, hogy Csehországgal közös uralkodó családjuk legyen s 1490-ben Ulászló cseh királyt választották meg. Ellenben a moldvai vajda meghódolt a lengyel királynak. Minden esetre ez volt Lengyelország leg- nagyobb külső kiterjedésének időpontja. Az ország e külső hatalmi kifejlődésével egyidejűleg a belső fejlődésben is hatalmas átalakúlás történt. A német renddel vívott tizenhárom éves háborúban nagyon is kitűnt, hogy Lengyelország középkori hadszervezetével a külpolitika új, roppant föladatait többé nem teljesítheti. Ehhez állandó hadsereg, annak föntartásához meg általános, állandó adózás kellett. Ez adózás azonban teljes szakítás volt az egész középkori alkotmánynyal, mely kivált- ságok útján az összes rendeknek majdnem teljes adómentességet biztosított úgy, hogy a rendes állami kiadásokat csupán a nagy koronajószágok jövedel- meiből kellett fedezni, míg rendkívüli adót csak az illető rendek hozzájárúlá- sával lehetett kivetni. Mikor a tizenhárom éves háború folyamán az ilyen rendkívüli adók egyre nélkülözhetienebbekké lettek, s midőn csakhamar attól lehetett félni, hogy ez adók állandókká válnak, a legtöbb kiváltságos rend, főleg a papság fölszólalt ellenök. De míg a régi alkotmány, a kiváltságok hívei ezek védelmére egyesültek, a politikai élet mezején új elemek léptek elő, melyek a dolgok új rendje mellett szálltak síkra. Legelői a kis, a vidéki nemesség érezte magát túlságosan megterhelve az általános védkötelezettség súlyától, mely arra kényszeríté, hogy a magáéból szerelje föl s a gyakori hadjáratokban el is tartsa magát ; így a kis-nemesség a földmívelés kezdődő fejlődéséből kivánt hasznot nem húzhatott. Ez a nemesi osztály az igazság- szolgáltatás és közigazgatás terén lábra kapott visszaélésektől is a legtöbbet szenvedett s azért az atyáskodó királyi kormányzattól, valamint az egyházi és világi főurak befolyásának korlátozásától várta üdvét. Ez a vidéki nemesség ostromolta a királyt az 1454-ki poroszországi hadjárat közben a nieszavai táborban különböző visszaélések orvoslása végett s írásbeli ígéretet vett tőle, hogy nagy újításokat fog eszközölni. A király a többek közt megígérte, hogy adó- és hadügyekben tanácskozásra hívja össze az egyes terűletek nemességét. De a tömegek nem lettek volna rá képesek, hogy valósággal megindítsák