Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

194 (Sejm walny) neveztek s a legfontosabb kérdésekben tekintet nélkül magán- jogokra és kiváltságokra határozott. IV. Kázmér király 1492-ben halt meg. Utóda János Albert még erélyesebben folytatta a belső reform megkezdett művét. Bizalmas tanácsosa egykori tanítója, Buonacorsi Kallimachus Fülöp volt, egy olasz humanista, ki változatos múlt után Lengyelországban talált otthont s önkényuralmi törekvéseiben határozottságra buzdítá az ifjú királyt. János Albert nyiltan a falusi nemességre s a követek kamarájára támaszkodott, a főurak befolyását kiküszöbölte s meglehetősen korlátlanűl uralkodott. A mindenre kész biro- dalmi gyűlés megszavazta a kivánt adókat, a többek közt a személyes kereseti adót is, melyet a régi kiváltságokra való tekintet nélkül minden alattvalónak fizetnie kellett, s a király nagy hadjáratot tervezett állítólag a tatárok ellen, de tényleg Moldva megszállására. A hadjárat 1492-ben folyt; de minthogy magyar részről a támogatás elmaradt, visszavonúlással végződött, melyben a lengyel sereg nagy része megsemmisült. A király 1501-ben meghalt s a választás akkor öcscsére, Sándorra esett, ki atyjának halála óta Litvániát kormányozta. E választást mélyebb politikai tekintetek sugallták. Sándor mint litván nagyfejedelem háborúba bonyolodott Moszkvával, mely Pskow és Nowgorod meghódításával tetemes erőre emelkedett s egyre világosabban nyilvánúlt azon törekvése, hogy Litvánia rutén tartományait elhódítsa. Litvánia magára hagyatva nem bírt ellenállani s ismét benső egyesülést keresett Lengyel- országgal. Ennek következtében Sándor, a ki már litván nagyfejedelem volt, választatott lengyel királylyá. De Litvániában maradt, hogy a háborút folytassa, s*testvérét, Frigyest nevezte ki helytartójává Lengyelországban. 1501-ben pedig Mielnikben kiváltságlevelet állított ki, melyben elődjének politikájával teljesen szakított s a legtöbb uralkodói jogot a koronatanácsra ruházta át. Ez a fordulat azonban csak rövid ideig tartott. A kormányzó koronatanács, melyet ez időtől kezdve rendesen senatus-nak neveztek, nagyon esetlenül vitte az államügyeket, mi leginkább a keleti tartományoknak a tatárok betörése elleni védelmében tűnt ki. A vidéki nemesség tágas köreiben ismét egyre hangosabban nyilvánúlt az az óhajtás, hogy a király térjen haza és személyesen vezesse a kormányzatot. A király haza is érkezett s az 1504 és 1505-ki birodalmi gyűléseken a lengyel államszervezetet alaposan reformálta. A legfőbb állami tisztségek jogkörét pontosan körülírták, a tartományi gyűlés illetékességét a törvények megváltoztatására s az adómegszavazásra korlátolták