Seite - 195 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

195 és így az egész végrehajtó hatalom a királynál maradt. E reform kezdemé- nyezője Laski János alkanczellár volt, nagy politikai tetterejű és széles látkörű államférfiú. Moszkvával fegyverszünet köttetett, míg a tatárokat, kik Litvá- niába nagy betörést tettek, Glinski Mihály Klecknél teljesen megsemmisítette. Sándor váratlan halálával 1506-ban testvére, Zsigmond jutott a trónra, kinek hosszú uralkodása alatt (1548-ig) teljes kifejlődésre jutottak mindazok a csirák, melyek már a XV. század második felében kikeltek. A kivitel által fejlődésnek indult földmívelés roppant átalakúlást idézett elő a nép erkölcsei- ben és életmódjában. A nemesség, mely az előtt is a vidéken élt ugyan, de majdnem kizárólag a parasztok által fizetett bérekre támaszkodott és csupán a vitézi mesterséggel foglalkozott, ezt immár csak elméletben űzte, tényleg pedig békeszerető, földmívelő osztálylyá lett. A falvakban a parasztbirtok mellett mindenütt külön földesúri birtok alakúit, melyet a földesúr maga mívelt és kezelt. E jószágok magvát a régi soltésztelkek alkották, melyeket mindenütt megvál- tottak s az erdők irtásával és puszta terűletek termővé tételével tetemesen nagyobbítottak. De a földesúrnak nem volt munkaereje, mely aratás idején rendkívül megdrágúlt. A nemesség nem késett tehát gazdasági tekintetben kizsákmányolni politikai felsőbbségét, melyet a4 birodalmi gyűléseken szerzett. 1496 óta egymást követik az olyan törvények, melyek a parasztok szabad költözését teljesen eltörlik s a parasztot arra kötelezik, hogy hetenként egy napot a földesúrnak robotoljon. A királyi törvényszék Ítéletei értelmében a parasztnak nem volt joga földesura ellen pörölni s egyedüli fórumává ura, az úri szék tétetett. Ezzel a paraszt jobbágyságra jutott, mely azonban azért nem volt nyomasztó, mert az összes földesurak versenyeztek a parasztért, mint munkaerőért. Minden törvényes tilalom mellett is a paraszt az olyan úrtól, a ki nagyon nagy terheket rakott rá, más úrhoz menekülhetett, a ki készségesen befogadta s meglehetős szabadságokat biztosított neki. A keletre való kivándorlás ekkor nem is sejtett terjedelmet öltött, a birodalom nyugati tartományai részben elnéptelenedtek s a telepítések keleten mindig távolabbra terjedtek. 25* Sforza Bona királyné.