Seite - 200 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

200 czéljáúl. Ezúttal a közép birtokos nemesség csaknem egy értelemmel igye- kezett a világi és egyházi nagyok üzelmeinek határt szabni. Jó módú, vagyoni tekintetben önálló, fölvilágosodott társadalmi osztály kezdett immár a politikai befolyásért küzdeni. A humanismus és a reformatio voltak azok az elemek, melyek politikai programmjukat áthatották. A reformmunkát az egyházi visszaélésekre is ki akarták terjeszteni. Utóda, II. Zsigmond Ágost épen nem igazolta az iránta táplált reménye- ket. Mikor atyja 1548-ban meghalt, nyomban közhírré tette azt a házasságát, melyet első neje, Erzsébet főherczegnő elhunyta után titokban kötött Radziwitt Borbálával, egy hatalmas litvániai főúri nemzetség sarjával. A házasság ellen a birodalmi gyűlésen erős vihar támadt, mely azonban megtört a király állha- tatosságán, melyet házassága megvédésében kifejtett. Csakhamar, 1550-ben a követek kamarája kifejté új politikai programmját, melyet négy fő pontba foglalhatni össze. Azt akarta, hogy a király 1. vonja vissza a jogtalanúl elajándékozott és elzálogosított összes koronajavakat s jövedelmöket állandó hadsereg alakítására fordítsa; 2. a fönnálló törvényekbe rendet hozzon, azokat magyaráztassa és hajtsa végre; 3. a Litvániával és Poroszországgal fönnálló viszonyt teljes reálunióvá alakítsa át; 4. tegye meg a szükségeset az egyházban uralkodó visszaélések orvoslására s a papság és világi rendek közt támadt viszályok kiegyenlítésére. E programm körűi számos későbbi birodalmi gyűlésen elkeseredett küzdelem folyt. Sok pontja ellen a senatus többé-kevésbbé elutasító magatartást követett. A király sem tudta magát elhatározni; soha sem nyilatkozott ugyan ellene; de a programm egyetlen pontjáért sem szállt sikra a kellő Őszinteséggel és határozottsággal. A királynak e tétovázása daczára, sőt épen e tétovázás következtében egy kérdés mégis megoldást nyert. A nemesség sok helyt megtagadta a papságtól az egyházi tized fizetését. A papság erre az egyházi bíróságok előtt pert indított s olyan ítéleteket nyert, a melyek egyházi átkot mondtak ki s azt követelték, hogy a világi hatóság régi jog szerint hajtsa végre ez Ítéleteket s az egyházi átokkal sújtottak összes jószágait kobozza el. Ez a nemességet az egyházi bíróságok — a szent székek — ellen annyira elkese- ríté, hogy védelmébe fogadott némely olyan papot is, kik nem törődve a papi nőtlenséggel, házasságra léptek s e miatt az egyház részéről pörbe fogattak. A püspökök végre kényteleneknek látták magukat beleegyezni az interimbe, mely szerint, a grodok starostái nem voltak kötelesek az egész kérdés végleges megoldásáig a brachium saeculare-t alkalmazni s általában