Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

a szent székek ítéleteit végrehajtani. Èz a hitújításnak kaput tárt Lengyel* országban. Kiváló reformátorok, köztük Laski János, a hasonnevű, egykori gneseni érsek unokaöcscse, mentek Lengyelországba, hol biztosítva voltak minden üldözés ellen. Hirtelen gazdag irodalom keletkezett a reformatio szellemében ; maga a király is élénk részt vett e mozgalomban, személyesen érintkezett kiváló reformátorokkal s alkudozásokat folytatott Rómával a papi nőtlenség eltörlése és a lengyel liturgia behozatala iránt. A birodalmi gyűlés nemzeti zsinat összehívását sürgette, mely kívánságot egyes püspökök is támogatni látszottak. De mikor a király ezt, valamint a nemzeti egyház alapítását megtagadta, a nemesség s a városi polgárság nagy része fölvette a protestantismust. Lengyelország elveszté vallásegységét s ezzel belső erejének nagy részét is. À király nem volt képes más uralkodók példájára a reformatiót a maga kormányhatalmának gyarapítására fölhasználni. Moszkvával Livland birtokáért 1557-ben tört ki a háború, melybe Dánia és Svédország is beavatkozott. A háború a lengyel birodalmi gyűlés részéről rendkívüli adók megajánlását kívánta, mire azonban a követek csak úgy voltak hajlandók, ha a király meg az ő politikai programmjukat támogatja. A király meg is változtatta magatartását; 1562 óta a reform- párthoz hajlott s a legközelebbi birodalmi gyűléseken a programmnak legalább némely pontjait támogatta. A nemzeti egyház megalkotására nem birta magát elszánni, noha személyes érdeke is azt követelte. Radziwitt Borbála halálával Katalin osztrák főherczegnővel kelt egybe, kitől azonban gyermeke nem született. Minthogy pedig ekkor Zsigmond a Jagetto családnak egyetlen fitagja volt, a Lengyelországban uralkodó, eddig inkább elmélet- ben levő királyválasztó joggal szemben attól kellett félnie, hogy halála nagy veszedelembe sodorja Lengyelországot; miért is Katalinnal való házasságát föl akarta bontani. Mivel azonban a kúria ellenezte szándékát, Zsigmond már-már szakítani akart Rómával. Csakhogy ekkor Lengyelországban is akadtak férfiak, kik meg merték indítani a katholikus ellenreformatiót, első sorban Kromer Márton és Hosius Szaniszló püspökök, emez azon bibornokok egyike, kik a trienti zsinaton elnököltek. Hozzájok csatlakozott Commendone pápai követ, ki rá is tudta venni a királyt, hogy szándékától álljon el. Ugyanő vitte meg a trienti zsinat határozatait Lengyelországba s ő öntött új lelket az ingadozó püspökökbe, kikkel katholikus pártot szervezett. A protestánsok, az úgy nevezett dissidensek , kiket ezóta a katholikus párt szilárdúlása, valamint belső egyenetlenségeik gyöngítettek, 1570-ben Sandomirban uniót kötöttek