Seite - 203 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

203 (az ariánusok kizárásával) s állami elismerést, valamint az ariánusok üldözését követelték. Mindkettőt megtagadták tőlük s az állam ragaszkodott a teljes vallásszabadság elvéhez, mely ekkor legtöbb hasznot igért a kath. egyháznak. A Litvániával való reálunio létrejötte sok erőködést és előkészítő lépést kivánt, ámbár a XVI. század Litvániát sem hagyta mély hatások nélkül. A lengyel humanista polgárosodás nemcsak a tulajdonképeni litvánokat hódí- totta meg, kiknek nemessége egészen ellengyelesedett, hanem a rutének bizánczi polgárosodásával sem látható eredmény nélkül harczolt, mit elősegített az, hogy mióta a török elfoglalta Konstantinápolyt, ez a polgárosodás a teljes hanyatlás állapotába jutott. Már 1530-ban sikerűit Zsigmondnak Litvánia részére külön törvénykönyvet alkotni, melynek elkészítésében lengyelek is közreműködtek, s mely a lengyel, német és római jog számos intézményét foglalta magában. Zsigmond Ágost összehívta a litván országgyűlést s 1566-ban a törvénykönyvek haladó szellemben való gyökeres átdolgozását eszközölte ki. Lengyel intézmények még nagyobb mértékben vitettek át Litvániába; a közép nemesség sok tekintetben fölszabadíttatott s bevonatott a politikai életbe. E nemességben nyerték a lengyelek a leghatalmasabb szövetségest a tervezett reálunio számára, mert csak ez igért a litván és rutén tartományok nemességének a politikai jogok tekintetében a lengyel nemességgel való teljes egyenjogúsítást. Ellenállást csupán a főurak fejtettek ki, a kik ragaszkodtak a litván állam önállóságához, mely nagyobb befolyást s a legfőbb köztisztségek birtoklását biztosította nekik. Ez ellenállást azonban az 1569-ki közös biro- dalmi gyűlésben részleges egyezséggel szűntették meg. A litván állam déli tartományai: Volhynia, Kiew, Brachiw és Podlasia önállóan jártak el s egyenesen a lengyel koronához csatlakoztak ; csupán azt az önkormányzatot tartották meg, mely az egyes vajdaságokat Lengyelországban különben is megillette. Végűi a litván főurak is engedtek a nemesség sürgetésének s esküt tettek a Lengyelországgal való unióra, mely szerint Lengyelországnak és Litvániának közös királya és birodalmi gyűlése legyen, ellenben az udvari tisztségek, a had-, pénz- és igazságügy tekintetében két külön ország maradjon. A politikai programm harmadik pontját ekkor sem oldották meg. Az elajándékozott és elzálogosított koronajavakat visszavették s két csoportba osztották: udvari javakra, melyek a királyi udvar ellátására szolgálnak, és tulajdonképeni koronajavakra, melyeket a király egyes nemeseknek élet- hossziglan bérbe engedjen át, hogy a bérösszeg egy része állandó honvédség tartására fordíttassék, mely a déli határt a tatárok ellen oltalmazza. 26*