Seite - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

208 a legelőbbkelő nemzetségek sarjait is, ha politikai kihágásokat követtek el. A vakmerő Zborowski Sámuel fejét a hóhér pallosa vágta le s testvérei, Kristóf és Endre, száműzettek. Egyes oligarchák fölléptek ugyan a király ellen, ő azonban állhatatos maradt, s a nemesség nagy tömege kezdte belátni, hogy az erős királyi kormányzat rendet és nyugalmat teremt mindenütt. Az erős kezű király, sajnos, már 1586-ban meghalt. Tíz évi uralkodása egyszersmind tetőpontja a lengyel tudomány és irodalom virágzásának. A katholikus ellenreformatió a teljes vallásszabadság mellett s e szabadság segélyével nagy haladást tett. A protestánsok feleke- zetekre oszlottak s egymást irtották, míg a katholikusok ügye hatalmas előharczost nyert a jezsuita rendben, melybe művelt, hazafias érzésű férfiak léptek. A jezsuiták hazaszeretetet s a király iránti hűséget hirdettek, a király támogatta őket; a jezsuitáknak számos iskolája keletkezett a birodalom minden tartományában, Vilnában meg Polockban pedig felsőbb intézeteket is alapítottak. Zamoyski jószágán, Zamoséon erős várat épített az ország védelmére s egyetemet is alapított ott kiválóan jogi iránynyal, a hittudo- mányi tárgyak kizárásával. A Báthory halálával beállott harmadik interregnum nem csupán kettős választásra, hanem háborúra is vezetett. Lengyelország két táborra oszlott. Az egyiknek élén Zamoyski János állt, kinek trónjelöltje Wasa Zsigmond svéd herczeg, Zsigmond Ágostonnak, az utolsó Jagellónak unokaöcscse volt. Az ellenpártot a Báthory által megfenyített Zborovskiék vezették, kik Miksa főherczeget, Miksa császár és magyar király fiát léptették föl. De Miksa főherczegnek a választásra Krakó ellen való nyomúlása kudarczczal végződött. Zamoyski őt és híveit két ütközetben megverte s maga a főherczeg is foglyúl esett. Szabadságát csak úgy nyerte vissza, hogy lemondott a lengyel koronáról. III. Zsigmond a protestantismus megtörését tűzte ki élete czéljává, s e czéljára törekedett a nélkül, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel számot vetett volna. Lengyelországba érkezvén, Zamoyskit, kinek trónját köszönte, s más kiváló egyéniségeket csakhamar elidegeníté magától. Atyja halálával 1592-ben rá szállott a svéd korona. De nagybátyjának, Károly sudermannlandi herczegnek kellett a kormányt, mint helytartójának átengednie. Károly a svéd protestánsok mozgalmának élére állt s nagy népszerűségre emelkedve letétellel fenyegette Zsigmond királyt. Ettől fogva Zsigmond politikája csak arra irányúit, hogy visszaállítsa a katholicismust Svédországban s megtartsa a svéd koronát, míg Lengyelországnak csak azt a szerepet szánta, hogy