Seite - 211 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

211 A lengyelség fényes diadalokat vivott ki az összes harezmezőkön, a keleti tengeri tartományokat megvédte s éjszakon új tartományokat hódított. A nép figyelme azonban mindinkább keletnek irányúit, s az európai hatalmak tusái- ban, a harminczéves háborúban a lengyel állam nem vett részt. Zsigmond belkormányzatát a jezsuita rend szokatlan virágzása kisérte. A rendnek sikerült békés úton a katholikus egyházba való visszatérésre bírni a protestáns nemesi nemzetségek legtöbbjét úgy, hogy Lengyelország visszanyerte vallásegységét. Csupán a keleti egyház állt még ellent a katholi- cismusnak, noha saját kebelében teljes bomlásnak indúlt, s az a remény sem Podhorce várkastély. volt igazolatlan, hogy mindinkább helyet enged a katholicismusnak, minthogy a rutén nemesség már a katholikus hitre kezdett térni. De sem a király, sem a jezsuiták nem akarták e hosszadalmas folyamatot bevárni; azt hitték, hogy a lengyelországi katholikus és keleti egyházak uniójával siettethetik a munkát. A florenczi unió emlékei újra föléledtek; rutén püspökök készeknek nyilat- koztak az unióra, melytől elhaló egyházuk föléledését s állásuk tekintélyének gyarapodását várták. A rutén püspökök brzeséi zsinata (1596) a rutén egyháznak a rómaival való unióját csakugyan nehézség nélkül kimondotta. De végrehajtása közben akadályok merültek föl. A világi elem, mely az egy- házi társtestületekben nagy befolyást nyert az egyházra, sok helyen makacsul ellenállt, néhány püspök újra elszakadt, s így az unió csak Litvániában vert erős gyökeret. A latin papság maga sem járult diadalra juttatásához. A lengyel 27*