Seite - 213 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

213 Ulászló halála után fivérét, János Kázmért választották királylyá, ki koronáját, (második) nejét, Gonzaga Mária Lujzát, valamint a kozák polgár- háborút is örökölte tőle. Lengyelország nem volt képes a lázadást elfojtani. Két párt alakúit, melyek egyike nagy engedményekkel, teljes önkormányzattal és a nemesség adományozásával akarta nyugalomra bírni s az állam szolgála- tába helyezni a kozákokat. De e békepárt törekvéseit folyton meghiúsította a másik párt, mely a kozákokban csak zendűlő parasztnépet látott, melyet fegyverhatalommal kell leverni. Különben Chmielnicki és környezete sem mindig voltak urai az általok felbujtott kozákok és parasztok roppant töme- gének, s ez elemekből nem birtak rendezett, szerves egészet alkotni. így történt, hogy békeszerződések véres harczokkal váltakoztak. János Kázmér király a beresteczkói nagy csatában (1651) megverte ugyan Chmielnickit és szövetségeseit, a tatárokat, de azért a háború esztendőkig tovább húzódott. A legnagyobb hasznát Moszkva látta. Chmielnicki hozzá fordúlt segélyért, s több veresége mellett is meg tudta tartani Kiewet s a Dnieper jobb partját. Ellenben a rutén népességen szörnyű sebeket ejtett a háború. Virágzó tarto- mányok romhalmazzá lettek, háború, inség és sok ezreknek a tatárok által elhurczolása az egész országot elnéptelenítette. A háború a rutén nemességet és polgárságot is elidegeníté a rutén néptől, sőt a rutén papság is a lengyel- séghez kezdett simúlni. E bonyodalmak közepett érlelődött meg Lengyelországban az az intéz- mény, mely az államszervezet fölbomlásának legutolsó mozzanatát jelenté. Még a XVI. század második felében kifejlődött az a jog, hogy az ország- gyűlés jogérvényes határozatot csak egyhangú szavazattal hozhat, hogy a gyűlés ülésszaka csak hat hét lehet s csupán egyhangú szavazattal hosszabbít- ható meg. Azóta könnyű dolog volt a kisebbségnek minden, neki nem tetsző javaslatot megbuktatni, sőt az országgyűlést oda juttatni, hogy hat heti czéltalan tanácskozás után eloszoljon a nélkül, hogy határozatot hozott volna. Ez eljárással azonban a kisebbség a hazafiatlanság vádját vonta magára s míg az országgyűlés együtt volt, folyton abban a veszélyben forgott, hogy a király és a többség erőszakoskodni fognak ellene. 1652-ben megtörtént, hogy egy megvásárolt követ az egész szégyent magára vette s azon ürügy alatt, hogy megbízása szabad gyakorlatában akadályoztatik, liberum veto-t emelt s meggátolta, hogy az országgyűlés tovább folytassa tanácskozásait. Az országgyűlés jogosnak ismerte el egyetlen követnek a tiltakozását és szétoszlott.