Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

216 az országgyűlés határozatainak egyértelműségét, sőt még a liberum vetőt is hangoztatta, ámbár épen ez intézmények kárhoztatták a lengyel államot teljes tehetetlenségre, sőt jövendőbeli fönmaradását is komolyan veszélyeztették. Az e zászló alá sereglett ellenzék a birodalmi gyűlésen meghiúsította a király törekvéseit, s midőn Lubomirski a külhatalmakkal való összeköttetései miatt hűtlenségi pörben elmarasztaltatott, fölkelést támasztott s két ütközetben megverte (1664) a királyi hadat. E győzelem daczára Lubomirskinak távoznia kellett Lengyelországból, de a király is kedvét vesztette s 1668-ban leköszönvén, Francziaországba vonúlt. Ez események bebizonyították, hogy Lengyelország belső ügyeiben elveszté önállóságát s idegen befolyások lapdájává lett. Különösen Franczia- ország és Ausztria igyekeztek ez országot a saját politikájokhoz lánczolni, s a XVII. század második felében a két hatalom a legélénkebb érdekharczot folytatta Lengyelországban. János Kázmér lemondásával a választás váratlanúl Wüniowiecki Mihály herczegre esett, ki a köznemességnél nagyon népszerű volt. Az új király I. Lipót császár nővérét, Eleonorát vette feleségül s osztrák hatás alá helyezkedett. Ez időben lángolt föl újra az ozmánok hódító vágya, mely az ott uralkodó fejetlenségtől fölbátorítva, Lengyelország ellen is irányúit. A török hatalmába ejté Lengyelország legerősebb végvárát, Kamieniec Podolskit, elfoglalta a déli lengyel tartományokat s felsőbbsége elismerésére kényszerítette Doroszenko kozák hetmant. A szükség e pillanatában Sobieski Jánosban Lengyelországnak lángeszű hadvezére támadt, ki 1673-ban Chocim- nál fényes diadalt aratott a törökön s ennek következtében, minthogy Mihály király ugyanez időben meghalt, a királyi trónra emeltetett. Sobieski a franczia párt híve volt, franczia nővel, d'Arquien Mária Kazimirával élt házasságban is; trónra lépése tehát XIV. Lajos politikája teljes győzelmének látszott. Csakhogy III. János nem sokára ott hagyta a franczia politikát, határozott föllépésével megbénította a franczia pártot s I. Lipóttal szövetkezett. Ezt azon vallásos és harczias szellem hatása alatt tette, mely a lengyeleket történelmi hivatásuk nevében az ozmánok elleni harczra lelkesítette. De tette egyszersmind oly szándékkal, hogy családját a lengyel trónon megszilárdítsa, mi a közeli Ausztria segélyével könnyebben sikerülhetett, mint a távoli Francziaországéval. Mikor a törökök 1683-ban Bécs ellen nyomúltak, III. János nem késett a szerződés határozatainak megfelelően lengyel haddal gyors menetben Bécs fölmentésére sietni. Bécs