Seite - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

218 előtt egyesíté hadait Károly, lotharingiai herczeg csapataival s az egyesűit sereg a király fővezetése alatt fényes diadalt aratott, mely Bécset fölmenté, s egyszersmind első megtörője volt a török hatalomnak. Sobieski Magyar- országban is üldözte a futó ellenséget s részt vett a párkányi győzelemben és Esztergom megvételében. Lengyelországba való haza térte után is élete végéig nem hagyta abban a harczot a törökkel és tatárral. 1696-ban halt meg a nélkül, hogy dynastikus terveit valósíthatta volna. Nem sikerűit fiát valamely osztrák főherczegnővel összeházasítania ; halála után neje fondorlatai általános visszatetszést keltettek, Sobieski Jakab herczeg nem talált elég támaszt s lengyel királylyá II. Ágost névvel a szász választó választatott, miután a lutheránus hitről a katholikus vallásra tért át. Az új királynak valóságos családi hatalma s jól szervezett, habár nem épen nagy számú hadserege volt ; e tényezőkre támaszkodva Lengyelországot családja számára örökös és korlátlan királysággá próbálta átalakítani. Azon ürügy alatt, hogy hadat üzen a töröknek, a szász sereg Lengyelországba vonúlt. De mikor 1699-ben Jenő savoyai herczeg győzelmei után a karlőviczi béke megköttetett, a törökök eltávoztak Kamieniec várából s általában a lengyel területről. Erre a szász sereg Litvániába küldetett, hol a Sapiehák hatalmas nemzetsége polgárháborút támasztott. A Sapiehák megverettek s a király meg akarta kezdeni tervei valósítását. Csakhogy ekkor meg az éjszaki háború tört ki XII. Károly svéd király és Nagy Péter czár közt. II. Ágost Péternek fogta pártját s Lengyelországot olyan háborúba bonyolí- totta, melyben semmit sem nyerhetett. XII. Károly Lengyelország ellen fordúlt, s minthogy a Svédországgal való háború a nemességnél fölöttébb népszerűtlen volt, II. Agostot lengyelei nem is támogatták. A király többször megveretett s 1706-ban az altranstadti békében lemondásra kényszeríttetett. XII. Károly befolyása alatt Leszczynski Szaniszló választatott lengyel királylyá. De, mikor XII. Károly 1709-ben Poltawánál tönkre veretett, II. Ágost ismét a lengyel trón birtokába jutott. A rég tervezett államcsínyt immár végre akarta hajtani, csakhogy a szabadságait védő nemesség megkötötte a tarno- gr odi confoederatiót{\*]\5) s minthogy II. Ágost nagyobb hatalma fenyegette, Nagy Péter czárt hívta segítségül. Péter engedett a hívásnak, benyomúlt Lengyelországba s a lengyel királynak békét parancsolt, melyet az 1717-ki úgy nevezett békeországgyűlés törvényerőre emelt. E békében az volt a jó, hogy behozta az állandó adózást és hadsereget. Csakhogy ez adók mennyiségét s a hadsereg létszámát oly csekélyre (legfölebb 20.000 emberre) szabta, hogy