Seite - 253 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

253 A lengyel paraszt rendesen középtermetű, erős és izmos, széles vállú; megnyerő, sőt gyakran igazán szép arczvonásai és kiváló értelmi tehetségei vannak. Lassú ugyan az eszejárása, de az oly dolgokban, a melyekhez ért, helyes az ítélete. Fölvilágosúltság és gazdasági haladottság tekintetében ugyan még hátrább van Ausztria boldogabb tartományainak lakosságánál, de az alkotmányos korszak óta itt is szemmellátható, sőt tetemes haladás mutat- kozik. A felsőbb iskolákat látogató paraszt fiúk legnagyobb része a papi pályára lép, mert a szülők ezt szeretik legjobban. De azért más szakokban is találkozunk paraszt családokból származó magasb műveltségű férfiakkal, így az államszolgálat minden ágában, az alsóbbaktól föl a legmagasb rang- fokozatokig. Azok, a kik a népiskolával befejezik tanúlásukat és földmívesek maradnak, a gazdasági egyesületek könyvtáraiból kölcsönzött könyvekből és folyóiratokból merítenek további okúlást. A szorgalmas munkás legfőbb vágya, hogy földet szerezhessen, és szívósan ragaszkodik szülőföldjéhez. Kenyérkeresés végett ugyan némelyik Amerikába is kimegy, de mihelyt néhány garast összekuporgatott, megint csak visszatér szeretett hazájába. A régi jó idők, mikor a holnappal nem igen kellett törődnie, elmúltak. A lengyel nép lelkületének árnyoldala az, hogy meglehetős bizalmat- lansággal viseltetik a nemzet műveltebb osztályai iránt. E bizalmatlanság némikép a falun lakó nemességre is vonatkozik, de legkivált a városi lakók ellen irányúi. Ezeknek lanyhább vallásossága, lazább erkölcsei, fenhéjázásuk és mások kizsákmányolására való törekvésük fölötte visszatetsző az egyszerű paraszt nép előtt. A városi népséget olyannak tekinti, mint az útszéli futó- homokot, melyet a szél kénye-kedve szerint szór ide s tova, s mely lagymatag, fáradalmakban nem kitartó, csak a szájával hősködő, de minden komoly vészre megrettenő elem. A vendégszeretet, melyet a közmondás oly kitűnően fejez ki e szavak- ban: „Vendég a házban, Isten a házban", — a lengyel népnek is sajátja, csakhogy, mint hajdan a falusi nemességnél, ő nála is hosszan tartó mula- tozássá fajúit, kivált a házi ünnepélyek, úgy mint lakodalmak, keresztelők, valamint vásárok és egyéb sokadalmak alkalmával, a mi mind idő- és pénz- pazarlással jár. S ez különösen az alkotmányos korszak előtti időkben igen kártékony szokás volt, mert miatta az iszákosság nagyon elharapódzott. Valamint a lengyel nemzetnek legjellemzőbb képviselője a lengyel nemesember : úgy a lengyel köznép typusa a krakói parasztban testesül meg. A mi ebben a legmagasb fokra fejlődött, azt kisebb-nagyobb mértékben az