Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

262 mindent egyenlősítő és elszíntelenítő nemzetközi divat már itt is mindinkább kiszorítja a népiest. Már is vannak vidékek, a hol a nép, valamint a nemesség, már csak rendkívüli ünnepi alkalmakkor ölti föl nemzeti ruházatát. Ez előtt még nem sokkal a galicziai kisvárosok viseletei is érdekes néprajzi tanúlmány- tárgy akúl szolgálhattak. Csakhogy akkoriban még senki sem foglalkozott ilyesmivel; ma pedig már alig él az emlékük is. Helységek, lakóházak, foglalkozások . — A lengyel falvak nevei vagy a földbirtokos udvarházának, avagy kastélyának a nevétől származtak, vagy egykori tulajdonosuknak, vagy annak a nemzetségnek a nevét viselik, a mely valaha bennük lakott, vagy a falu tájrajzi sajátszerűségét jellemzik, vagy pedig az illető telep rendeltetésére vonatkoznak, vagy arra czéloznak, honnan került a helységet megalapító gyarmat, vagy minő föltételek és körülmények közt keletkeztek. A lengyel falu külseje egészben véve igen tetszetős, nevezetesen ott, a hol urasági lak vagy plebánia-épület van benne. Távolról az ilyen helység zöldelő ligetnek látszik, melynek lombjai közül fehéren villognak ki a nemesi udvarház és a szerényebb parasztházikók falai, föléjük pedig magasan emel- kedik a templom tornya, vagy egy-egy nagyobb épület teteje. Köröskörül szántóföldek és mezők változatos színei gyönyörködtetik a szemet* ; ezek között pedig valami folyócska vagy patak kígyódzik, s az országút és gyalogösvények kanyarognak, mintegy megszentelve a rajtuk álló keresztektől és kápolnáktól; az egész kép pedig a közeli erdős dombok vagy hegyek sötétlő hátterén csak annál mosolygóbban emelkedik ki. A nemesi udvarház falai rendesen fehérre meszelvék. A krakóiak különösen kedvelik e színt, s még a legszegényebb is ragyogó fehérre meszeli a házikóját. A mazur, ha már a házát nem meszeli is egészen fehérre, legalább az ablakait köríti fehérrel, vagy egy-két fehér foltot mázol köréjök. Csak a lasowiak sajnálja a meszet a házak külső falától, melyek itt különben rendesen fenyűfából vannak s idővel a napfény hatása alatt vöröses színt kapnak. Mindenekelőtt a templom és a plébánia, meg a mellettük levő iskola vonja magára figyelmünket. A templom rendesen dombon áll, s jókora bekerített füves tér, az úgy nevezett „temető" veszi körűi. Terebélyes nyárfák, vagy itt-ott nyírfák és egyéb lombos fák dús árnyékot vetnek rá s egyúttal védik az Istenházát nagyobb szélvészek és viharok ellen. Az ódon templo- mocska, ha fából épült, többnyire vörösfenyűből van ácsolva, s mind a teteje, mind a falai egészen be vannak zsindelyezve. A tető ormán tornyocska áll,