Seite - 269 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

269 módosabb gazdához. A míg vasutak nem voltak, addig a Visztula-menti lakosságnak igen jövedelmező foglalkozása volt a tutajozás. A föld különféle termékeit ugyanis, főleg pedig a fát és a gabonát tutajon (tratwy) és ú. n. gályákon (galary) úsztatták le egész Danczigig. Jóllehet ma már a tutajozás jövedelmezősége tetemesen csökkent, azért még mindig gyakorolják, és kétségtelen, hogy e foglalkozás a földmíves egyhangú életéhez képest kalan- dosabb változatosságánál fogva is bizonyos vonzóerővel bír. A tutajokon is ugyancsak keményen kell dolgozni; de mégis mennyivel kellemesebbé teszi e munkát a mindennapi élet egyformaságától annyira elütő volta, a sok új meg új vidék, város és falu látása ! Aztán meg partra szálláskor is akad egy s más mulatság. A tutajosok közül némelyik valami hangszeren is tud játszani, így zene- és énekszóval is szórakoznak. A legközelebbi városban és faluban is kínálkozik egy-egy kis mulatozás. A tutajosok keresete azonban nem mindig egyenlő. Más a fizetése a közönséges evezősnek (oryl f ), más a kalauznak (retman), vagyis annak a tapasztaltabb hajósnak, a ki egymaga egy csónakon jóval a tutajok vagy gályák egész sora előtt haladva, mutatja a biztos, veszélytelen útat. Útjáról a tutajos a rubeleken kivűl rendesen azon messzeföldön híres csizmákból is visz haza egy-egy párt, a melyek a lengyel királyságban készülnek; a szeretőjét pedig, vagy valamelyik nőrokonát danczigi borostyángyöngyökkel örvendezteti meg. Aztán meg mesélni valója is van elég. A telkes gazdák földjeik mívelésével és a házuk tájának, meg fölszere- lésének rendbentartásával foglalkoznak. Ehhez számítandók a szarvasmarha, a lovak, juhok és a baromfiak is. A szarvasmarha, a mely általában honi fajta, főkép a síkföldön nagy gond tárgya; ilyen továbbá a sértés is, mint az egész gazdaság és háztartás egyik fontos tényezője. Kiváló szeretettel ápolja azonban a lengyel gazda a lovait, melyeknek honi fajtáját szüntelen javítani törekszik. Lovakkal míveli a saját földjeit és segít a másokéit is mívelni; azokkal szeret járni vásárokra, vagy ünnepnapokon a templomba, ha a saját falujában nincs templom. Ilyen esetekben természetesen keresztelő és lako- dalom sem eshetik meg fogatok nélkül. Nagy kedve telik benne a lengyel parasztnak, ha kocsijába, vagy szánjába fogott lovai gyorsaságát, meg a hajtásban való saját ügyességét fitogtathatja. A Tátra-vidék goraljai leginkább juhtenyésztéssel foglalkoznak. Juhaik a szarvasmarhával vegyest a rövid nyári időben a hegyvidék magasan fekvő havasi legelőin tanyáznak, a melyeknek hale a nevük. Öszszel azonban,