Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

270 nevezetesen augusztus közepe tájától fogva, a mélyebb fekvésű lekaszált réteken legelnek. A ha/Jk on folyó juhászgazdaság és pásztorélet egészen sajátszerű valami. Még a Tátrától három-négy mérföldnyire fekvő helységek- nek is vannak a hegységben ilyen havasi legelőik. Mikor a tehenek és a juhok kihajtásának az ideje elérkezik, a község egy teljesen megbízható gazdát választ s átadja neki az egész nyájat. Az ilyen gazdának bác (a magyar bács ) a neve. A bác a havasi legelők, vagy polaná k gazdáival egyességre lép s azután bojtárokat, ú. n. ?u kasokat választ, a mi nem más, mint a magyar „juhász" szó kölcsönvétele. Egy és ugyanazon a napon valamennyi gazda ugyanarra a térségre hajtja a nyájait, ott a bác- czal együtt rendre megolvassák és átadják neki a marhát. A bác szentelt vízzel hinti meg az egész nyájat (kierdel , a német „Herde" szóból) és keresztet vet az útra, s akkor aztán megindúl vele a hegyek felé. A szarvasmarha bőgése, a juhok bégetése, csengők és kolompok csilingelése, kutyaugatás és a juhászok dudálása, vagy hegedűszó mellett vonúl föl az egész nyáj a köves útakon, sötét erdőkön, hegycsúcsról hegy- csúcsra, szakadékokon és patakokon át, mindig fölebb-fölebb egészen a havasi kolibá kig. Elől a bárányok fehér nyája megy, melyet közben-közben a kosok fekete foltjai tarkítanak ; aztán a szarvasmarhák következnek nagy réz- csengőikkel; lovak czipelik a hátukon a különféle házi és fejőeszközöket. Az egész karaván mögött halad a hosszú kondorhajú bác , kinek derekát vállfűző szélességű, gombokkal és sárgaréz csatokkal kivert tüsző övezi; mellette megy fehér bozontos juhászkutyája ; utána haladnak a fekete, zsiros ingű juhászok, kiknek a kalapjuk is szinte ragyog a sok zsírtól és piszoktól. Az esőtől, széltől meg a pásztortűzek füstjétől vörösbarna a zekéjök (cuha). Ruhájukat sárga, szűk nadrágjuk egészíti ki, az oldalukon pedig hosszú rojtos, nagy gyapjú-tarisznya lóg. A juhászleányok (juháski) narancssárga fejkendőt, testhez álló, újjatlan, rövid posztó vagy prémes mellényt (serdak) és granátszínű szoknyát, a lábukon pedig, a bácokhoz és a juhászokhoz hasonlag, maguk varrta posztó bocskorokat, kierpcéket viselnek. A bekerített nyári tanya közepén áll a koliba, egy czölöpökből összerótt, ablak, padló és padozat nélküli, deszkafödelű, alacsony kunyhó, melynek a tetejére nagy köveket raknak, hogy a szél el ne hordja. Ez a koliba két részből áll. A nagyobbikban a nagy kőlappal védett fal közelében szüntelen égő tűz lobog. E fölött lóg a savós üst ; a tűz körűi puszta földön alusznak a juhászok, mert a kunyhóban lévő lóczákon alig férne el kettő is. A kisebb