Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1
Bild der Seite - 270 -
Text der Seite - 270 -
270
nevezetesen augusztus közepe tájától fogva, a mélyebb fekvésű lekaszált
réteken legelnek. A ha/Jk on folyó juhászgazdaság és pásztorélet egészen
sajátszerű valami. Még a Tátrától három-négy mérföldnyire fekvő helységek-
nek is vannak a hegységben ilyen havasi legelőik. Mikor a tehenek és a juhok
kihajtásának az ideje elérkezik, a község egy teljesen megbízható gazdát választ
s átadja neki az egész nyájat. Az ilyen gazdának bác (a magyar bács ) a neve.
A bác a havasi legelők, vagy polaná k gazdáival egyességre lép s azután
bojtárokat, ú. n. ?u kasokat választ, a mi nem más, mint a magyar „juhász"
szó kölcsönvétele.
Egy és ugyanazon a napon valamennyi gazda ugyanarra a térségre
hajtja a nyájait, ott a bác- czal együtt rendre megolvassák és átadják neki
a marhát. A bác szentelt vízzel hinti meg az egész nyájat (kierdel , a német
„Herde" szóból) és keresztet vet az útra, s akkor aztán megindúl vele a
hegyek felé. A szarvasmarha bőgése, a juhok bégetése, csengők és kolompok
csilingelése, kutyaugatás és a juhászok dudálása, vagy hegedűszó mellett
vonúl föl az egész nyáj a köves útakon, sötét erdőkön, hegycsúcsról hegy-
csúcsra, szakadékokon és patakokon át, mindig fölebb-fölebb egészen a havasi
kolibá kig. Elől a bárányok fehér nyája megy, melyet közben-közben a kosok
fekete foltjai tarkítanak ; aztán a szarvasmarhák következnek nagy réz-
csengőikkel; lovak czipelik a hátukon a különféle házi és fejőeszközöket.
Az egész karaván mögött halad a hosszú kondorhajú bác , kinek derekát
vállfűző szélességű, gombokkal és sárgaréz csatokkal kivert tüsző övezi;
mellette megy fehér bozontos juhászkutyája ; utána haladnak a fekete, zsiros
ingű juhászok, kiknek a kalapjuk is szinte ragyog a sok zsírtól és piszoktól.
Az esőtől, széltől meg a pásztortűzek füstjétől vörösbarna a zekéjök (cuha).
Ruhájukat sárga, szűk nadrágjuk egészíti ki, az oldalukon pedig hosszú
rojtos, nagy gyapjú-tarisznya lóg. A juhászleányok (juháski) narancssárga
fejkendőt, testhez álló, újjatlan, rövid posztó vagy prémes mellényt (serdak)
és granátszínű szoknyát, a lábukon pedig, a bácokhoz és a juhászokhoz
hasonlag, maguk varrta posztó bocskorokat, kierpcéket viselnek.
A bekerített nyári tanya közepén áll a koliba, egy czölöpökből összerótt,
ablak, padló és padozat nélküli, deszkafödelű, alacsony kunyhó, melynek
a tetejére nagy köveket raknak, hogy a szél el ne hordja. Ez a koliba két
részből áll. A nagyobbikban a nagy kőlappal védett fal közelében szüntelen
égő tűz lobog. E fölött lóg a savós üst ; a tűz körűi puszta földön alusznak
a juhászok, mert a kunyhóban lévő lóczákon alig férne el kettő is. A kisebb
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Band 19/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (1)
- Band
- 19/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 472
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch