Seite - 277 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1
Bild der Seite - 277 -
Text der Seite - 277 -
277
a többi parasztosabb fák közt. A nyárfa minden tagjában reszketett, és alig
tudott csak ennyit suttogni: „Szentséges Szűzanya, ments meg!" A Boldog-
ságos Szűz meg is szánta. „Ennek nagyon puha a fája", mondák a katonák
és odább mentek. A szegény nyárfa azonban úgy megrémült, hogy azóta
szüntelen reszket, és a levelei akkor is rezegnek, mikor szél sem mozdúl.
A nyárfa mellett egy karcsú mogyoróbokor állt, mint leány az anyja mellett.
Ez is egészen megrázkódott, a mint hallá, hogy mit akarnak, és nagy, nféhéz
könyeket hullatott. A katonák levágták és királyi pálczát faragtak belőle
Jézus számára. Hiába sírt-rítt szegény, az Űr akaratának meg kellett történnie.
Ájtatos könnyei emlékére azóta termi Isten intézéséből gyümölcsét, a mogyorót.
Innen nem messzire egy karcsú, magas bükkfa állott fehéres mezben, mint
valami vászon köntösű földmíves. Mikor a katonák a tölgyfa kivágásához
kezdtek, a bükkfa erőnek erejével ki akarta magát szakítani a földből, hogy
rájok dőlve, vaskos törzsével és kemény ágaival agyontiporja őket. De nem
tudott a földtől szabadúlni ; erre majdnem elállt a szívverése, elsáppadt és
megnémúlt. Csak, mikor a katonák már a fiatal mogyoróbokrot kezdték
vágni, akkor sikoltott föl: „Gazemberek! hát még ezt a szegény jószágot
sem kímélitek!" Erre őt is megpillantották a katonák. „Ez épen jó lesz
czövekeknek, a mikkel a keresztet megtámaszszuk", mondák, és neki
estek, hogy kivágják. „Jézus, Mária, Szent József!" kiálltott a bükkfa és
a fejszecsapásoktól lezuhant a földre. Mellette egy parasztos külsejű nyírfa
állt. Ez egy szót sem tudott szólni, csak magához vonta az ágait, mintha
a sírba akarna lépni és egyre így zokogott, így suttogott: „Ó, Szent Szűz!
könyörülj, könyörülj rajtam! Hálából majd megvesszőzgetem a gyermekeket,
valahányszor a te egyetlen fiacskád szenvedéseiről és tanításairól megfeled-
keznek." A Boldogságos Szűz meg is szánta, és a katonák elhaladtak mellette.
A nyírfa mögött állt a galagonya, tele tövisekkel, büszkén és elbizakodottan,
s így szólt magában: „Mi félni valóm van nekem; mire használhatnának
engem?" „Nézzetek csak! — szólt e pillanatban egyik katona, — milyen
pompás töviskoronának való bokor!" Azzal levágták, koronát fontak a
töviseiből, a fájából pedig nyelet faragtak ahhoz a korbácshoz, melylyel az
Üdvözítő szent testét meg akarták ütlegelni. Ezért jajgat és siránkozik
nagycsütörtökről nagypéntekre viradó éjjel a galagonya emberi hangon,
míg a többi fa csak tompa zúgással tanúsítja fájdalmát.
Sok ember töri a fejét, hogy miképen lehetne a világon a nyomorúságot
megszűntetni; ez azonban hiábavaló törekvés, mert a szegénység örök. Ennek
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Band 19/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (1)
- Band
- 19/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 472
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch