Seite - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1
Bild der Seite - 284 -
Text der Seite - 284 -
284
az angyalok már-már elérik az eretneket; ilyenkor valamelyikök hamarosan
kinyitja az ég kapuját, melyen át roppant fényesség árad ki, s ezt hívják
az emberek villámlásnak. Máskor meg egy-egy angyal nyakon ragadja az
eretneket, hogy fejjel ledobja az égből. Ez azonban gyorsan kisiklik a kezei
közűí, mint az angolna, és az ég kapuja irtózatos dörejjel becsapódik; —
ilyenkor mondják, hogy leütött a villám. így kergetik az angyalok Isten
parancsára az eretneket vakmerő gőgje büntetéseűl egészen a világ végéig.
Csak az ítélet napján fog az elbizakodott eretnek a pokol mélységébe
zuhanni.
Földön lakó szellem nagyon sokféle van, hanem a legtöbbje gonosz
indulatú az ember iránt. Az erdőkben laknak a „vademberek", a róluk szóló
hagyomány azonban már kihalófélben van. Vád kisasszonyok (dziivozony),
kiket „ csodaasszonyok "-nak vagy „ dél-asszonyok tt-nak (poiudnice) is nevez-
nek, lakják a réteket és mezőket, továbbá úgy nevezett „mamonok", melyek
szép külsejű, de igen gonosz tündérek, és az embert elvarázsolják vagy
roszra csábítják. A dél-asszonyokat azért hívják így, mert déltájban mutat-
koznak a réteken és mezőkön s elviszik a gyermekeket, ha magukban találják
őket. Ugyanezt teszik a csodaasszonyok is, csakhogy nem épen délben.
Ezek különben főkép arra törekszenek, hogy csecsemőket ragadjanak el
az anyjuk kebléről, és észrevétlenül a magukéit csempészszék helyükbe.
Az elragadott gyermekeket megvesszőzik, s a vesszőket aztán a szemétre
dobják, hogy az illető anyák tudják meg, mi történt a gyermekükkel.
Ilyenkor az anya igyekezzék a csodaasszonyt elfogni és a fejkötőjét lekapni,
a melyet aztán, ha még úgy rimánkodik, se adjon neki vissza. A fejkötőért
ugyanis visszakapja tőle a gyermekét. Az ilyen gyerekben azonban nem
sok öröme lesz, mert ha fiú, akkor iszákos, ha leány, akkor rosz személy
lesz belőle.
A vademberek, a csodaasszonyok, a dél-asszonyok és a mamonok mind
nappali szellemek; ellenben az „éji emberkék" (zmory), a fojtogató boszor-
kányok (gniotki) és az „öreg" (wiek) éjjeli kisértetek. Valamennyi az alvó
embereket kínozza. Az éji emberkék ijesztő álmokat küldenek rá, a fojtogatók
és az „öreg" pedig rá ülnek az alvóra és megnyomják. A fojtogató rendesen
a fiatalokat, az „öreg" ellenben a korosabbakat bántja. Mind a kettő törpe,
de vaskos növésű és szerfölött súlyos. Ha az ember a sapkájukat elragad-
hatná, sok pénzt szerezhetne általuk. Ez ugyan igen nehéz, de már nem
egy embernek sikerűit.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Band 19/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (1)
- Band
- 19/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 472
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch