Seite - 287 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

287 erdő! Rejts el bennünket sűrűségedben, takarj el és üdíts föl bennünket hűvös árnyékoddal, mert csöndre és nyugalomra szomjúhozunk.44 Az erdő zúgása azonban szintén csak azt feleli nekik: „Nem, nem tehetem.44 Elmen- nek a tűzhöz, a vízhez, s mindenütt ugyanazt a rimánkodást ismét- lik, de mindenünnen e szörnyű visszautasítás hangzik feléjük : „Nem lehet, nem, nem !44 Végre a pokol kapui elé kerülnek, a mely nagy csikorogva meg- nyílik előttük, s a pokol tüzéből ilyen hívó han- got hallanak : „Jöjje- tek be !44 Ök azonban a rettenetes örvény láttára j aj veszékelnek és keserves sírással így folyamodnak a Boldogságos Szűzhöz : „Ments meg, ments meg bennünket! Hisz te vagy a mi anyánk, szószólónk és szaba- dítónk í44 Erre meg- jelenik a Szent Szűz, keresztet vet rájuk és oltalmazólag teríti fö- léjük palástját. De a bűnös lelkek nem jut- hatván be az égbe, a Szűzanya előbb egy köves, rögös és tövises úton vezérli őket az örvény fölött. A talpukból patakzik a vér, de azért csak bátran haladnak előre, mert tudják, hogy az Úr Jézus annyi bűnüket bocsátja meg, a hány vérkönyűt ontanak. Kisvárosi hirdető.