Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

Ebben az egyházban van egy falra festett csodatévő Krisztus-kép, és közel hozzá egy hasonló festésű Mária-kép. E képek Bonar Jezsaiás életével állanak kapcsolatban, a ki 1380-ban született Krakóban és 1471-ben halt meg ugyanott, a hol a Katalin-templomba temetett hamvai mai nap is nyugszanak. A tekintélyes Bonar vagy Boner család német földről, még pedig alighanem alnémet területről került Lengyelországba. Nagy Kázmér idejében már meg volt ott telepedve. Krakó környékén tetemes birtokai valának, és rokoni kötelékbe léptek az ország legelőkelőbb családjaival. A boldoggá avatott Bonar Jezsaiás, Bonar Flórián és Broniskiwa de Brzezie Lanckoronska fia volt. Egyetemi tanulmányait Krakóban végezte 1406-ban; doktorrá lett és azután a krakói Kazimir városrészben levő Ágoston-rendi kolostorba lépett s ugyanott maradt haláláig. Szent életének, mély tudományának és megragadó ékesszólásának nagy volt a híre. E hírének köszönhette, hogy a konstanczi zsinatra küldött lengyel követség őt is magával vitte. A zsinaton meg is támadta Husz János tanait, és egy konstanczi polgárnak, valami Körner Jánosnak a feleségét visszatérítette eretnekségéből. Egy vallásos tartalmú latin munkát is írt, a melynek kézirata azonban 1556-ban megégett Krakóban ; azt mondják, hogy valamikor Németország Ágoston-rendi kolostoraiban igen el volt terjedve és nagyra becsülték. Nos hát, ez a szerzetes készíttette az imént említett képeket, a melyek utóbb csodatévő hírűekké lettek. A Stachiewicz képén megörökített monda szerint volt egy wieliczkai bányász, a ki vala- hányszor Krakóba ment, mindig ájtatosan imádkozott az Üdvözítő ezen képe előtt, gyertyát gyújtott előtte, és alamizsnáúl kenyeret osztott ki a szegények között. Egy napon az ájtatos bányászt a beomlott akna maga alá temette, még pedig úgy, hogy már teljesen elveszettnek hitték, és nem is iparkodtak őt kiszabadítani. Hanem a szerencsétlennek a felesége nem csüggedt el; gyakran be-bement Krakóba, imádkozott az irgalmas Jézus képe előtt, gyertyát is áldozott, alamizsnát is osztott épen úgy, mint annak előtte az f ura szokta volt. Es ime, nem is csalatkozott reményében. Egy év múlva kiásták a bányászt, a ki, mint egykorú tanúvallomások bizonyítják, teljes épségben került ki a föld alól. Mikor megkérdezték, hogyan maradhatott életben, azt felelte, hogy a Katalin-templombeli Krisztus mindennap megjelent előtte és egy-egy kenyeret vitt neki. Ennek a réges-rég történt dolognak az emléke hagyományként egészen a legutóbbi időkig élt a megmentettnek családjában, a mely úgy szólván napjainkig áhítatosan. szokott imádkozni, gyertyákat égetni és alamizsna-kenyereket osztogatni az irgalmas Jézus képe G. 37