Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

292 I. Napoleonról azt tartja a nép, hogy nagy „Kusijas u, vagyis Isten- és emberkisértő volt. Ma a Wawel várkastély és a székesegyház, a melyben annyi királysír és síremlék van, pusztán áll. E várkastély alatt azonban, a Wawel-hegy szívében a népmonda szerint egy másik, egészen hasonló kastély van ; csak- hogy az nem olyan rideg és sírboltszerű, mint a földfölötti, hanem épen olyan fényes, derűit tekintetű és pompás, mint a minő hajdan a másik volt. Van benne egy templomforma nagy, boltíves terem, tele mindenféle fegyverrel és zászlókkal. A terem közepén egy asztal körűi ülnek teljes fejedelmi díszük- ben az összes lengyel királyok: Lech, Krakus, Wanda, Piast, Miecisláv, Bátor Boleszláv, Nagy Kázmér, Báthory István, Sobieski és a többiek is mindnyájan. Évente egyszer a föld alatt nagy lódobogás, kürtszó és harczi zaj hallatszik; s ekkor egyik király, a monda szerint Bátor Boleszláv, éjfélkor kikél a földalatti várból, s kardját villogtatva, a mely akkora, mint egy arkangyalé, szilárd léptekkel végig lépdel a felső várkastély puszta udvarain. A jók ilyenkor meg is láthatják a kisértet-királyt, s láttára végtelen gyönyö- rűség tölti el a szívüket; a gonoszok ellenben nem látják s a nagy rémülettől elalélnak. Babonák . — A természetfölötti lényekre vonatkozó hiedelmek néme- lyikét már említettük. A levegő szellemei közé tartoznak még a már említett „Mennydörgő" -n kivűl az ú. n. Planétás-emberek (Planetnicy), a kik csak abban különböznek más közönséges halandóktól, hogy „csak bizonyos órában" születnek. Pierzchówban pl., Bochniához közel élt évekkel ez előtt egy fiatal pásztor, a ki mindig előre megérezte, mikor lesz eső vagy zivatar. Az egész környék lakossága szentül hitt az időjóslásaiban. Húsz éves korában azonban egyszer csak egy nagy zivatar közben nyomtalanúl eltűnt; mint a nép hiszi, a felhők közé ragadtatott, a „Planétások" közé. A Planétások ugyanis a felhők között laknak. Különféle vidékeken más-más fölfogás uralkodik arról, hogy mit csinálnak a levegőben. A lasowiákok hite szerint madzagokon húzgálják a felhőket; a Raba mentén lakók szerint vízzel telt csónakaik vannak, melyeket nekünk felhőknek látszó ködbe burkoltan, ezüst lánczocs- kákon húzgálnak. Csónakaikat a szivárvány tölti meg tengervízzel; mikor azonban a Planétások e vizet kilocsolják, és nincsen idejök másért egészen a tengerig menni, akkor a szivárvány a folyókra és tavakra is lehajlik és azokból telik meg vízzel. A ki ilyenkor a víz partján állana, azt a szivárvány könnyen fölszívhatná, mint a hogy a békákkal teszi, a melyek aztán az esővel