Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

294 egyre csak ezt kiabálják: „Hollá! hollá! hollá!", s minden kiáltásnál bele- csapkodnak furkósbotjaikkal a vízbe. Es ime rögtön vastag jégkéreg borúit az egész Tengerszemre. A Planétások a jeget előbb a botjaikkal széttördelik, aztán a darabokat a mozsárba és a „gyöngyöző"-be rakják, s íziben jégesővé aprózzák. A paraszt, minthogy többet nem szóltak hozzá, neki bátorodván, kérdezte tőlük, hogy mi végre teszik mindezt. De mennyire megrémült, mikor megtudta, hogy a faluját jégveréssel akarják büntetni, mert ott egy cselédleány a gyermekét a szabad mezőn, s nem a temető szentelt földjében temette el. Könyörögni kezd most a Planétásoknak, hogy legalább az ő földjét ne bántsák, s nézzék az ő szegény, beteges, munkára képtelen voltát. A nagy kérés-könyörgésre a Planétások végre megszánták, és meghagyták neki, hogy fusson, a mint csak tud, a falujába és tűzdeljen hársfa-gallyakat a földje négy végére. Alig ért haza s alig teljesítette a paraszt, a mit rá parancsoltak, hát már kitört a rettenetes égiháború, irtózatos jégesővel, mely az ő földjét kivéve, mindent tönkre vert. A földön élő vagy a földön olykor meg-megjelenő szellemek közé tartozik a már említett^ Fúlasztók^-ow, „Csodaasszonyok u-on, „ Dél-kisasszo- nyok u-on és „Mamonok"- on, — melyeket^ Istennocskék" -nek (Boginki) vagy ^Ördögnók"- nek is neveznek, — valamint a fojtogató „Lid/rczek^-c n és „ Öregek"-en kivűl még az „Ijeszt'ók u (Strachy) sokféle fajtája. Ide valók első sorban az ^Ördögök" , de úgy szintén a „Halál u és a „Bíuiös lelkek a is. Az Ördögnek emberi alakja van, csakhogy természetesen koromfekete, tetőtől talpig szőrös, a füle mögött nagy szarvak ágaskodnak, a szemeiből tűz lövell ki, a kezein nagy karmok,, a hátulján fark, a lábain lópaták vagy csülkök, nevezetesen disznó-csülkök vannak. A sertésnek különben nem valami nagy jóakarója. Mikor „házasodik" és az útakon és útczákon tánczolva nagy porfellegeket kavar föl (forgószél), könnyen el lehet a mulatságát rontani, csak rá kell kiáltani : „Jobb lenne, ha moslékos dézsát tennél a fejedre és nem kavarnál föl ekkora port!" Azonban az Ördög nem mindig a közönséges alakjában jelenik meg. Parasztnak, úrnak, ifjú legénynek, vagy valamely állatnak, pl. macskának képét is felöltheti magára. Az Ördögök rendesen igen ravaszok, de mégis vannak köztük okosabbak és ostobábbak ép úgy, mint az emberek között. Leggyakrabban találkozik a magános, néptelen útakon ödöngő részegekkel. Az ilyeket az Ördög letéríti a jó útról, és Isten tudja, meddig, sokszor egész éjszakán át is hurczolja őket idestova mindenfelé. De azért józan állapotban is lehet találkozni az Ördöggel, és az ilyen talál-