Seite - 295 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

295 kozás, történjék bár okos vagy ostoba Ördöggel, mindenkor veszedelmes és rémítő. Ezért félnek némelyek az Ördögnek még a nevét is említeni, és mikor káromkodnak, „Hogy a mindenek vigyenek el!" kifejezéssel élnek, kihagyván az „Ördög" szót. E kifejezésben hajdan (még a XV. és XVI. században is) a mai wszyscy (minden) szó helyett* a wsciornasci szóval éltek. E szó a mai irodalmi nyelvből már teljesen kiveszett, és némelyek már azt sem tudják, hogy valaha élt és mit jelentett. Ámde némely vidéken a paraszt még ma is így káromkodik: „Hogy a wsciornasci- k vigyenek el!" Ebből Részlet Miechocin faluból, Tarnobrzeg és Baranów között a Visztula mentén. aztán némely jámbor ethnographusok kisütötték, hogy a pogány lengyeleknek hajdan volt valami Wsciornastek nevű istenük, és ennek egész Wsciornastki nevű családja, a mely istenség, minthogy neve káromkodásban maradt fönn, nyilván a gonosznak az istene lehetett. A Halált a lengyel nép fehérruhás asszonynak képzeli, kaszával vagy a nélkül, néha pedig fürészszel, lapáttal, gereblyével vagy seprűvel fegyver- kezve. Mindezek jelképes vonatkozással vannak a Halál munkásságára, mint a ki kaszájával levágja az életet, fürészével koporsót készít, ásójával sírt ás, gereblyéjével szétteríti az elkorhadt csontakat, seprűjével összesepergeti az