Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

296 elhaltak hamvait. A Halált már akárhány ember színről-színre látta, mert a haldoklók mellett néha éjszakának idején meg is jelenik. Vagy egész csön- desen megáll a ház előtt, vagy háromszor bekopogtat az ablakon és nevén szólítja azt, a kit el akar vinni. Ha az illető erre azt kérdi, hogy: „ki az?44 akkor el van veszve. Tehát, nem jó ilyenkor felelni, hanem inkább hamar és hangos szóval egy „Üdvöz légy Máriáu-t mondjon az ember. Az élők és holtak közötti érintkezés elég gyakori. Nevezetesen a szülők látogatják meg éjjeli időben gyermekeiket. Az apa utána néz a gazdaságnak, az anya elárvult gyermekeinek. „Egyszer, a mint alszom a kályhapadkán, — mesélte e sorok írójának egy parasztember, — valami mozgást hallok; az ajtó megnyílik és a boldogult feleségem lép be rajta, szakasztott azon mód öltözve, a hogy eltemettük, csakhogy olyan fehér volt, mint a papir. Körűi- tekint az egész kunyhóban, rá néz a kályhára, aztán meg rám ; oda megy mindenik gyermekhez, mindeniknél megáll, soká el-elnézi, végre pedig egész a bölcsőig suhant, a hol a legkisebb feküdt, — mert ennek a kicsikének a születésekor halt meg, — föléje hajol nagy szánakozva, mintha meg akarná szoptatni. Erre én hirtelen talpra ugrom s üdvözölni akarom; de akárhányszor nyújtom is felé karjaimat, hogy magamhoz öleljem, mindig csak mintha levegőt fogtam volna, sehogy sem tudtam átkarolni. Erre elfogott az ijedtség, és fölkiáltottam: „Jadwis, drága feleségem!44 Ekkor mintha összeborzadt volna; a kakas kukorékolni kezdett, — mire nyomban eltűnt.44 A halottakat nem kell soká gyászolni, mert ez nagyon „nyomja44 a lelküket a másvilágon. Mindenszentek napján éjfélkor, midőn az elhaltak lelkei a templomba imád- kozni mennek, némelyek közűlök nagy korsókat czipelnek, a melyek az értök ontott könyekkel telvék. A bűnös lelkek a legkülönfélébb módon és helyeken bűnhődnek ; főkép azonban puszta várakban és házakban, keresztútakon, temetők környékén, egyéb sivár helyeken, sőt néha egyes fákban. A fákba zárt lelkek siránkoznak, mikor az efféle fa a tűzben ég. A bűnhődő lelkek közül azonban kiváló említést érdemelnek a Strzygonok (vampirok) és a Bolygótüzek. A Strzygon olyan ember, a ki halála után éjente gyakran kikél sírjából. Többféle okból lehet az ember ilyen vampir-féle Strzygonná. A ki életében elmulasztotta a bérmálkozást, az halála után okvetetlenül azzá lesz. A kereszt- ség megnyitja ugyan az ember előtt a mennyországot, egymaga azonban, az úgy nevezett „második keresztség44 vagyis a bérmálás nélkül nem elég az üdvösségre. A Strzygon olyan alakban jelenik meg az embernek, a milyen