Seite - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

300 a módon a Kottnn ezután békét hagy az embernek, és a mocsárra vagy fűzfára ragad, a melyek aztán kiszáradnak. A Koítunt már elégszer látták is, a mint ebbe, vagy abba a kunyhóba belopódzott, hogy ott valakit meglepjen. Körülbelül olyan, mint egy nagyobb- fajta vakond avagy egér. Legkönnyebb valamely épen átutazó „rosz ember" varázslása útján elfogni, vagy pedig úgy, hogy az ember fölriasztja, a mikor az olyan mocsárban, vagy fűzfa alatt ráakad, a hová valaki rejtette. De a világért sem szabad ilyenkor rajta keresztül lépni, vagy a mellette levő pénzt elvenni, vagy akármi módon megérinteni, mert ezért boszút áll és belemászik az emberbe. Egyszer egy legény a Koituntól elvett egy krajczárt és szivarkát vett rajta; de alig szítta ki, már is minden tagjában szörnyű szakgatást érzett. Még szerencséje volt, hogy a gazdája rájött a baj okára, és a legénynek a lelkére beszélt, hogy a Koituntól kérjen bocsánatot és adjon neki elégtételt. A bocsánatkérés a következő volt: „Kedves Koltunkám, ostobaságból elvettem a krajczárodat, de most már tudom, hogy ez mit jelent, és nagyon sajnálom, könyörülj rajtam, nesze azért az egy krajczárért akár öt, csak ne tégy kárt bennem". Varázslók, férfiak és nők, egyaránt nagy számmal vannak. A varázsló- nők vagy boszorkányok főkép a tehenek tejét apasztják el vagy rontják meg, még pedig az ördöggel való czimboraságuk útján. A boszorkányok meg- ismerik egymást, mert minden pénteken napfölkelte előtt, a falu határában, vagy a földek és legelők mesgyéin gyűlést és tanácskozást tartanak. Van továbbá egyszer minden évben az ördögökkel való közös fő gyűlésük is nagypénteken, szintén napfölkelte előtt. Ezen az összejövetelen különféle füveket főznek és megtanítják egymást, hogyan lehet a mások teheneit a legbiztosabban megrontani. Tanácskozásukat nagy czéczó követi, melyen a boszorkányok az ördögökkel tánczolnak és dáridóznak. Erre a fő gyűlésre a boszorkányok pemetékből, söprűkből és sütőlapátokból varázsolt lovakon nyargalnak, s paripáik nagyon hasonlítanak az illető szerszámokhoz, a melyekből lettek. Az ördögök lovai azonban koromfeketék és más, közön- séges lovaktól csak abban különböznek, hogy nincsen sem sörényük, sem farkuk. Érkezéskor és távozáskor csókkal üdvözlik egymást, s ettől a csóktól olyan rútak a boszorkányok. A boszorkányok főkép a nekik kellő varázsfüvek szedegetésével foglal- koznak. Ilyenek kivált a harangvirág, a tisztesfű, a sárga szironták, a katáng- kóró, a vad kakukffi, a lókörmű szattyú. A füvek szedegetése közben szüntelen